Szolgálat 21. (1974)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Tudomány és hit

jelenségeket. (Ez a befolyásolás elvileg egy kvantumenergia nagyságrendjéig csökkenthető.) Sokkal fontosabb oka az, hogy a megvizsgálható jelenségek száma végtelen, és hogy a természettudós ,de facto' mit választ ki és mit hagy el ezek közül, az érdeklődési körétől, értékítéleteitől és előítéleteitől függ. Egy .tudományos tény' és egy .tudományos elmélet' között nem lehet teljesen éles különbséget tenni, mert az ún. .tudományos tény' maga is egy bizonyos értelmezés eredménye, amely meghatározott kategóriákat tételez fel. A természettudományos felfedezések történelmi vizsgálata ellentmond annak a felfogásnak, hogy a feltaláló az indukció törvényeit mechanikusan alkalmazza, mint egy számítógép. A természettudós legtöbbször nemcsak logikus levezetésekkel dolgozik, hanem képzelőerejének és találékonyságának felhasználásával, a sokszor egymással látszólag szembenálló tények szövevényében, a különféle feltevések versenyében .téved rá' a helyes megoldásra. Munkája minden fázisában mérlegelnie kell különféle szempontok fontosságát és jelentőségét, és az ezekről alkotott ítéletek szabják meg további kutatásainak irányát. Kísérletei sohasem igazolják végérvényesen elméletét, mert azok körülhatárolt kérdésekre adnak csak választ. Tudományos elméletek és modellek sohasem tükrözik teljesen vissza a természetben lejátszódó jelenségeket. Nem tökéletes ismétlései, hanem elvont, kiválogatott .képviselői' ezeknek. Nem annyira fényképfelvételhez, hanem inkább művészi karcolathoz hasonlítanak, amellyel a művész ugyan egy önmagától különböző tárgyi valóságot próbál ábrázolni, de az, hogy milyen mozzanatokat választ ki és hangsúlyoz ábrázolásában, egyéni nézőpontjától és teremtő tevékenységétől függ.

Bár a mai természettudósok nagy része mindinkább belátja a természet- tudományos módszer határait, ez önmagában még nem vezet el a bölcseleti reflexióhoz vagy a hit kapujához. A tudóst tudományos tevékenysége egyáltalán nem kényszeríti arra, hogy filozófiai elveket vegyen fontolóra és vallási igazságokat fogadjon el. De a tudományos módszer korlátainak világos tudata megteremtheti azt a .nyitottságot', amely szükséges előfeltétele annak, hogy meglássa, elismerje és elfogadja a hit világának értékeit és szépségét.

A jelenkor azonban nyitottságot követel a hit emberétől is. A rádió, a televízió, a repülőgép korában a hivő ember nem zárkózhat el saját elképzeléseinek ábrándvilágába. A legkülönfélébb felfogások, vélemények és magatartások pergőtüzében kell megőriznie hite örökségét. Ez azonban csak akkor fog sikerülni, ha hitének igazságait újra meg újra megfontolja, imádságban átelmélkedi, és összeegyezteti azzal a világképpel, amelyet igaznak ismert meg. Ez az állandó feladat majd megóvja attól, hogy vallási képzettsége gyermeki fokon elakadjon. De ahogy az egyén, éppúgy a keresztény közösség számára is fontos, hogy a teológusok újra meg újra átgondolják azokat a hittitkokat, amelyeket a hagyomány egy régi, elavult világkép szerint értelmezett. Mivel a hit világképe összefoglalóbb, mint a tudományé, azaz mintegy egységbe foglalja az ember sokrétű tevékenységét, ismereteit és tapasztala27