Szolgálat 21. (1974)
Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Tudomány és hit
tait, értelmet, irányt és célt adva nekik, ezért a keresztény hitnek és teológiának bizonyos értelemben nagyobb szüksége van a tudomány felé a nyíltságra, mint megfordítva. E talán paradoxonnak tűnő állításnak az a következménye, hogy valaki lehet kiváló természettudós hit nélkül, de senki sem lehet kiváló teológus, ha nem veszi tekintetbe a világról és az emberről alkotott tudományos ismereteket. Ezt az igazságot így is kifejezhetjük: a keresztény hitnek kultúraformáló és civilizáló hatása van. A II. Vatikáni Zsinat szerint az emberiség ma a valóságnak egy meglehetősen sztatikus világképétől egy dinamikusabb, .fejlődő' világképhez jutott el.'2 Ebben az új világképben kell Isten teremtő tevékenységét, gondviselését és a többi hitigazságot értelmezni. Ez a munka már megindult, de egy sereg kérdés még megoldásra vár.'3 A teológusoknak meg kell magyarázniok, hogy a tudományos megismerés és az a hatalom, amelyet ez az ismeret szolgáltat, nincs összeütközésben a hit világképével és Isten hatalmával, hanem az ő nagyságát hirdeti. Hitünk ugyan félreérthetetlenül tanítja, hogy „nincs itt maradandó helyünk e világban", de a helyesen értelmezett keresztény hit világszemléletében a túlvilág elfogadása nem rombolja le az evilági értékeket, hanem felemeli és az öröklét perspektívájába helyezi. Zárókövetkeztetés A hit és tudomány között közvetlen konfliktus sohasem lehetséges, mert a hit igazságai és a tudományos megismerés igazságai egészen másfajta kérdésekre válaszolnak. A hit és tudomány viszonyának történelmi vizsgálata azonban világosan megmutatja, hogy a tudomány világképének közvetve befolyása van a hit világképére, mert az ember a hit igazságait az önmagáról és a világról alkotott tudás fényében értelmezi. Ennek következtében akkor, amikor a tudományos világkép erősen változik, bizonyos feszültség érezhető a hit és a tudományos világkép között. Az ilyen feszültség lényegében tisztító és elmélyítő jellegű: megóvja a hit világképét bizonyos mágikus vagy babonás felfogásoktól,1,1 és arra készteti a hit emberét, hogy a hit igazságait újból megfontolja és megértésüket elmélyítse. Elégtelenek azok a teológiai irányzatok, amelyek a hit és tudomány területét teljesen szétszakítják, mert nemcsak a személyi viszonyok világának, hanem a természetben lejátszódó események és jelenségek világának is a jó Isten az Ura. Végül megállapítottuk, hogy a keresztény hitnek kultúraformáló jellege van: az igazi humanizmussal nem ellenkezik, hanem szolgálja azt. JEGYZETEK 1 Max Born, Physics In My Generation, Pergamon 1956, p. VII. 2 Vö. III. Ince, De contemptu mundi, Migne PL 217, pp. 701-746; Szentviktori Hugó, De vanitate mundi, Migne PL 176, pp. 703-740. t 3 Kopernikusz könyve csupán négy évig maradt indexen. 1620-ban a .javítások' megjelentek. Mindössze kilenc mondatot kellett a könyvből elhagyni vagy megváltoztatni. 28
