Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - Németh József: A teljesebb emberség felé
formákban kutat valódi élmények után, mert az idősebbek elveszítették a transzcendencia iránti fogékonyságot. Egyedüllét és szolidaritás Az egyedüllét, az el hagyatottság az új kor irodalmi témája lett. Klasszikusan fogalmazta meg az emberi egyedüllétet Hermann Hesse „Köd“ c. költeményében. (Megfelelő fordítás híján eredetiben közöljük:) Im Nebel Seltsam, im Nebel zu wandern! Einsam ist jeder Busch und Stein, Kein Baum sieht den andern, Jeder ist allein. Voll von Freunden war mir die Welt, Als noch mein Leben licht war: Nun, da der Nebel fällt, Ist keiner mehr sichtbar. Wahrlich, keiner ist weise, Der nicht das Dunkel kennt, Das unentrinnbar und leise Von allen ihn trennt. Seltsam, im Nebel zu wandern! Leben ist Einsamsein. Kein Mensch kennt den andern, Jeder ist allein. (De furcsa ködben vándorolni! Magányos minden bokor és kő. Egy fa sem látja a másikat: egyedül van mindegyik. — Barátokkal volt tele a világ, amíg még világos volt életem; most, hogy a köd leszáll, egyet sem lehet látni már. — Bizony senkisem bölcs, ha nem ismeri azt a sötétséget, amely csendes- kikerülhetetlenül elválasztja mindenkitől. — De furcsa ködben vándorolni! Az élet: egyedüllét. Egy ember sem ismeri a másikat: egyedül van mindegyik.) Napilapok, folyóiratok, képesújságok foglalkoznak ez egyedüllét problémáival. Egy frankfurti képeslap ilyen címmel ír: A mai kor betegsége — egyedül vagyok. Megdöbbentő vallomásokat lehet az újságokban olvasni: „Mindig emberek között vagyok, de mintha állandóan egyedül, egy fal előtt állnék.* „Nagyvárosba vetett a sors, de itt tapasztaltam meg igazán, milyen egyedül vagyok.“ A társas lény nem tud ilyen állapotot elviselni. A mai fiatal sem bírja az egyedüllétet. Elemi erővel tör fel benne a vágy Jézus után — és ezzel egyúttal tiltakozik, lázong és tüntet az öregebbek, a teológusok ellen. Éveken keresztül írtak Jézus-könyveket, vitatták Jézus történetiségét, vagy tanulmányozták az Isten halála-teológiát. A mai fiatal nem olvasta ezeket a könyveket, de olvassa a szentírást. A hippik Jézusban egy csodálatos embert láttak, a fele- baráti szeretet és testvériség mártírját. A „Jézus-fiatalok“ számára a názáreti ács fia az Isten Krisztusa. Hagyják, hadd vitatkozzanak egymással az egyházak, a teológusok, az egyetemek Krisztus létéről, csodáiról, feltámadásáról, eucharisztikus értelmezéséről. Ók egyszerűen megvallják hitüket a felfoghatatlan Jézus Krisztusban, aki kétezer évvel ezelőtt „ugyanolyan ember volt, 44