Szolgálat 19. (1973)
Béky Gellért: Szatoko Kitahara
dött csavargókra. Pedig nem mindegyikük volt az. Sokat a kényszer, a háború vitt erre az új életmódra. Sőt nem egy helyen már kezdetleges „szervezetük“ is volt, hogy maguk és családjuk megélhetését valamiképpen biztosítsák. így pl. a Szumida folyó melletti rongyosok leleményessége hozta létre az úgynevezett Hangyaszövetkezetét. Még „elnök“-ük is volt egy józan, megfontolt ember személyében. Ez egy másik fiatal férfivel — akiről senki se tudott semmi bizonyosat, s csak „tanítónak“ hívták — intézte a telep ügyes-bajos dolgait. 3. A város úgy képzelte el ennek a problémának a megoldását, hogy egymásután felégeti majd a barakklakásokat, a csavargókat pedig egyszerűen széjjelzavarja. A Hangyaszövetkezet elnöke azonban nyíltan szemükbe mondta, hogy ezzel még nem fogják tudni magát a szegénységet megszüntetni. Neki más javaslata volt: hagyják csak őket magukra, ők majd gondoskodnak megukról és családjukról. Kiszámították, hogy Tokióban naponta kb. 2 000 tonnára tehető az a hulladék, amit a főváros lakói eldobálnak. Ennek pedig legalább 20 %-át lehetne még értékesíteni, ha kellőképpen kiválogatnák és elszállítanák. Ezzel egy év alatt könnyen meg lehetne akár 800 millió yent is keresni (360 yen kb. egy US dollárnak felelt meg akkoriban). Ez pedig untig elég volna 7-8000 embernek a fenntartására, ők már el is kezdték ezt a munkát és eddig is megéltek belőle valahogy. A „tanító“ sem hagyta a rongyosok igazát. Minden törvényes utat és eszközt felkutatott, csakhogy megmentse a Hangyavárost a pusztulástól (ezt a nevet egy újságíró adta nekik, s ez a név aztán rajtuk is maradt) Nagyon kapóra jött neki ebben a munkában Zénó páter sűrű látogatása a Hangyavárosban. Zénó páter igazában nem is pap volt, hanem franciskánus laikus testvér, lengyel nevén Zenno Zebrosky. Egy ideig a nemrég boldoggá avatott Kolbe atyával volt együtt Nagasaki- ban. üjabban azonban Tokióba tette át működése központját. Főleg a rongyosok érdekelték. Szívós természete, evangéliumi egyszerűsége, végtelen türelme és ellenálhatatlan mosolya volt az ajtónyitogató előtte, akárhová ment. Az egykori lengyel favágó fia ma Japán egyik legismertebb katolikus misszionáriusa: az önzetlen felebaráti szeretet, a tevékeny szociális apostolkodás megtestesítője. Csak Zénó páternek hívják. Japánul elég gyöngén beszél, ám annál ékesebben szól belőle a tevékeny szeretet. 4. Zénó páter gyakori vendége volt a Hangyavárosnak. A tanító egy meggondolatlan pillanatában őt használta csalétekként az újságírók odaédesgetésére. Ha ui. az újságok elkezdenek a Hangyavárosról cikkezni, akkor már nem lehet olyan könnyen felégetni és széjjelkergetni őket. Csakhogy a riportereknek hír és szenzáció keik A tanító szorultságában azt találta mondani az egyik újságírónak telefonon, hogy csak 34
