Szolgálat 19. (1973)

Magyar Erzsébet: Edith Stein

nélküli világképet, amelyben már a léleknek sem jut hely. Ugyanakkor a „lélek nélküli lélektan" nyugtalanságot, kielégítetlenséget is ébreszt benne: csak ennyi az ember, az emberi élet?

Ebben a válságos állapotban valaki egy könyvet nyom a tudományszomjas fiatal lány kezébe: Edmund Husserl 1900-ban közzétett „Logikai kutatások" c. munkáját. Edith egyre nagyobb lelkesedéssel olvassa a göttingeni professzor fejtegetéseit; így ismerkedik meg a fenomenológiával. Vonzza ez a filozófia, amely eltávolodva a kanti és az újkan- tiánus szubjektív idealizmustól, ismét a megismerés objektivitását hangsúlyozza, magukat a dolgokat akarja vizsgálni. Göttingenben folytatja tanulmányait. Felfedezi, hogy Husserltől valami olyat kaphat, aminek eddig híjával volt: fegyelmezett gondolkodást, a dolgok objektív ismeretére vezető módszert. Edith elemében van, a „Mester" pedig legtehetségesebb tanítványai között tartja számon. Husserl nem hisz Krisztusban, Edith sem, de tud azokról, akik Husserl tanítványai voltak és közelednek a kereszténységhez: mint az orosz származású Alexandre Koyré, a kanadai John Bell, a francia Jean Héring, a német Dietrich von Hildebrand. Edith csak egyben hisz: a tudomány igazságában.

Egy magasabbrendű, transzcendentális világ létéről a másik nagy fenomenológus professzor: Max Scheler ad hírt neki. Scheler a fenomenológia objektív módszereivel elemzi az erkölcsi és vallási élményeket, keresi az ember helyét a világban, vizsgálja az erkölcsi és esztétikai értékelés hierarchiáját. Edith olyan fogalmakkal ismerkedik meg, mint: „szent", „örök", „ősérték“. Igazságkereső szelleme új utakon kezd járni, horizontja a transzcendens valóságokig tágul. Kérdésfeltevésének radikalizmusa, reális életszemlélete megóvja a csalódástól, tévutak- tól. — Amit Scheler tanított, azt a gyakorlati életben Husserl „jobb- keze", a fiatal magántanár: Adolf Reinach mutatja be Edithnek. Előadásai és főképp magatartása mély benyomást gyakorolnak a fiatal bölcsészre. Később így ír erről: „Első beszélgetésünk után nagy boldogságot éreztem, és mélységes hála töltött el. Még soha nem találkoztam ilyen tisztaszívű emberrel. Valami új világba tekinthettem általa." Amit megérez benne, az nem más, mint a Reinachból kisugárzó személyes istenszeretet.

Kitör a háború. A záróvizsgák után Edith két évig vöröskeresztes ápolónő. Barátnője, Margaret Behrens írja: „Edith csendben, nyugodtan és megfontoltan dolgozott, örültünk, hogy valamit segíthettünk, amennyire ebben a szenvedésben segíteni lehetett."

1916-ban Husserl maga mellé veszi tanársegédnek. 1917-ben doktorál. Filozófiai szemináriumokat vezet, hogy a kezdőket begyakorolja a fegyelmezett fenomenológiai gondolkodásba. (Ö magá, kedves humorral, „filozófiai óvodáknak" nevezi ezeket a szakszemináriumokat.) Köz18