Szolgálat 19. (1973)
Magyar Erzsébet: Edith Stein
Magyar Erzsébet EDITH STEIN Élete hangos kiáltás volt az igazság után — erre a választ a megtérés és a keresztség kegyelmében kapta meg. Életének második részét az egyre mélyülő és gazdagodó csend hatotta át. Breslauban élő ortodox izraelita család hetedik gyermekeként született, 1891-ben. Otthonuk belső atmoszférája — gondoljunk Rembrandtnak az amszterdami gettó életét ábrázoló alkotásaira — telített az élő Isten imádásával, erkölcsi komolysággal, hagyománytisztelettel. Tóratekercs függ az ajtón, ótestamentumi jelenetek a falakon. Az apa korai halála Stein asszony vállára helyezi a népes család és a kiterjedt fakereskedés minden gondját. A bibliai erős asszony energiájával kormányozza az ügyeket. A gyermekek harmonikus, egészséges légkörben nőnek fel. Edith, a család benjáminja, már ötéves korában résztvesz bátyjai „irodalmi vetélkedőjében“, verseket idéz, írók nevét, művek címét találja ki. Feltűnő értelmi képességekről és intelligenciáról tesz tanúságot. Már kiskorától együtt recitálja a családdal a héber imákat, szombatonként pedig anyja kézenfogva vezeti a zsinagógába. Az élesszemű asszony biztos abban, hogy lánya fényes pályát fog befutni. Edith elemi és középiskolai tanulmányai csak megerősítik feltevésében. Egy volt iskolatársa így jellemzi: „Edith, bár mindnyájunkat felülmúlt tudásban és intelligenciában, soha nem volt törtető. Inkább hallgatag, befelé forduló, de talán éppen ezért igen vonzó, összejöveteleinken mindig résztvett, és soha nem volt ünneprontó. Mindig kiönthettük előtte szívünket. Szolgálatkész, megfontolt és ítéleteiben biztos volt. Ezért sokat adtunk a véleményére.“ Ezekben az években, a szellemi felnőtté-válás folyamatában Edith eltávolodik ősei és családja hitétől, élénk szelleme irodalom, esztétika, filozófia felé fordul. 13 éves korában már ateistának vallja magát. Eddigi istenképe összeomlik, táguló horizontja lezárul a transzcendens világ előtt. Vonzzák az elvont tudományok (különösen kitűnt a matematikában és latinban), telhetetlen mohósággal olvas. Szaporodó kérdéseire választ nem is remél. 1911-ben iratkozik be szülővárosa egyetemére; a lélektanban búvárkodik, mert az emberi egzisztencia lényegét akarja kibogozni. Milyen viszonyban van egymással a lélek és a szellem? Mi az emberi személy helye a világban? — ilyen kérdések izgatják. Az egyetemi előadók természettudományos, szigorúan mechanikus módszere, a relativizmus, az empirizmus és a pszichologizmus tanulmányozása Edithben, úgy tűnik, véglegessé, formálja az isten2 17
