Szolgálat 18. (1973)

Tanulmányok - Béky Gellert: A „zen“ és a keresztény imádság

is nehezebb az emlékezet tökéletes kiüresítése. Sem képzeletnek, sem gondolatnak, sem vágyaknak nem szabad megmaradni a fejünkben. Főleg a gondolkodó, tépelődő, örökké ábrándozó, aggódó, tervező modern embernek nehéz ezt megvalósítani.

De ha sikerül (csak részben is), béke, nyugalom, szabadság érzete tölti el az embert az ilyen kurzus alatt, meg utána. Maga a szatori nem követi szükségképpen a zazent. Sőt évek kitartó, hosszú gyakorlata sem garancia még rá. Viszont jöhet hirtelen, készületlenül; erre nem egy meglepő példát tudunk a zen történetéből. S ha valakinek volt is szatorija, azért még nem kell neki abbahagyni a zazent. Sokan még hűségesebben zazeneznek a szatori után is. A tapasztaltak leírásából következtetve, afféle természetes „visio beatifica“-ra kell gondolnunk a szatorinál: egész lényünket átható, minden porcikánkat betöltő, kimondhatatlan édességű, csendes lényeglátásra.

Itt Japánban egyre jobban terjed az ún. keresztény zazen. Főleg az itt dolgozó külföldi misszionáriusok járnak az élen benne. Egyikük, a japán állampolgárrá lett német Hugo Enomiya Lasalle, a mozgalom legismertebb képviselője. Már külső megjelenése is elárulja a zen hatását. Nemcsak elméletből ismeri, gyakorolja is. Igazi zen-boncok vezették be a zazen titkaiba. Nem puszta tudományos érdeklődés, se nem szenzációéhség vezette a zenhez, hanem az az őszinte meggyőződés, hogy a keresztények is csak nyerhetnek vele, ha helyesen gyakorolják.

A hirosimai jezsuita noviciátus közelében már régebbtől fogva volt a hegyekben egy épület a zazen számára. A tokiói teológia lelkigyakorlatos házának szintén van zen-kápolnája. Legújabban pedig Tokiótól egy kicsit távolabb, bent a hegyekben építettek egy nagyobbszabású Zen-Hail-t. A zazennek szánt teremben 42 férőhely van. Évente kb. tízszer tartanak itt 5-7 napos kurzusokat. Naponta átlag 10 negyvenperces meditáció van. Vasárnaponként bevezető kurzusokat tartanak kezdőknek. A hét végén szintén van lehetőség az egyes elmélkedéseken való részvételre azoknak, akik már ismerik a zen technikáját. Érdekes megemlíteni, hogy a többnapos kurzusokat jobbára katolikusok látogatják. A bevezető kurzusok résztvevői azonban legtöbbnyire nem keresztények. Akárkit felvesznek, aki komolyan akarja végezni a zazent, legyen az keresztény vagy pogány. A világnézet, vagy a vallás nem számít a részvételnél.

Japán papok és szerzetesek is érdeklődnek a zen iránt, bár aránylag kevesen. Annál több japán apáca vonzódik ehhez az ima-módhoz. Pedig a zen minden, csak éppen imádság nem. Hiszen hiányzik belőle a terminus ad quem, Isten. Viszont az is igaz, hogy a keresztény misztika is sok jelenséget tud felmutatni, amelyek erősen emlékeztetnek a zenre. Főleg a neoplatoniku- sok és az irány misztikus képviselői (Dionysius, Meister Eckhart, Keresztes Sz. János) juttatják gyakran a zent eszünkbe. P. Lasalle könyvében részletesen leírja, mennyiben találó ez az összehasonlítás. Thomas Mertont szintén haszonnal olvashatjuk e téren.

43