Szolgálat 18. (1973)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Időszerűek-e a lelkigyakorlatok?
tudja magát mindig vitetni a hangulatokkal, hanem előbb-utóbb (akár tetszik neki, akár nem) szemben találja magát az Isten igéjével, és az megítéli őt, kétélű kard gyanánt hatolva léte mélységébe, gondolataiban és szíve indulataiban elválasztva a helyeset a helytelentől (vő. Zsid 4,12). Ez a második megtérés (ami többször is ismétlődhet az életben) rendesen csak akkor sikeres, ha az ember már előbb „megtartotta a parancsolatokat“ és belső fejlődésében elő van készítve arra, hogy illesse Krisztus szeretettel teljes tekintete és hívja: valósítsa meg a maga sajátos hivatása terén egész komolyságában az ő követését (vő. Mk 10,21; 1Kor 7,20). Lehetséges, hogy ez a teljesebb megtérés, a teljes férfikorra jutás a mai kultúrhelyzetben sok ember számára különös nehézséget jelent. A mai élet idegőrlő irama, az a rengeteg benyomás, amely minden oldalról rázúdul az emberre és alig lehet már személyesen feldolgozni, megnehezíti, hogy kiki felelős módon értelmet adjon, irányt szabjon az életének. De aki a csoportban vagy a tömegben szinte elvész, aki hozzászokott ahhoz, hogy rendszeresen kitér a véglegesen elkötelező egyénileg vállalt döntések elől, az még nehezebben tudja kialakítani a teljes keresztény egyéniséget. + Éppen ezen a ponton fedezzük fel a szentignáci lelkigyakorlatok korszerűségét: szükség van rájuk, mert hatékonyan segítenek abban, ami nehezünkre esik, de egyedül szükséges: a Krisztus követésére való teljes, érett és személyes elhatározásra. A keresztény élet mindig az Isten szavának a hatása alatt sarjad és növekedik; de amint a magvetőről szóló példázat mutatja (vö. Mt 13,3-23), nem könnyű dolog az Isten igéjét felelős, tevékeny és kitartó módon befogadni. A Lelkigyakorlatokban az Ige olyan gondolatmenet szerint hatol az ember tudatába, amit a keresztény tapasztalat és az Egyház ítélete különösen hatásosnak ismert el, és a maradandó és mély hatást több, jól bevált eszköz biztosítja. Ilyen pl. a zavaró és gátló tényezők tudatos és rendszeres kikapcsolása: ez a jelentősége a csendnek, a magánynak, amelyet minden vallás, és az üdvtörténet is az Istennel való találkozásra különösképpen alkalmas környezetnek tekint (gondoljunk a magányos hegycsúcsoknak, a Hórebnek, a Sinainak, a boldogságok hegyének és a Tábornak a szerepére). Ilyen a lelki- gyakorlatok vezetőjével való megbeszélés, amely lehetővé teszi, hogy az Isten szava necsak előregyártott szkémák szerint, hanem a lelkigyakorlatozó egyéni adottságaihoz és igényeihez alkalmazkodva hangozhasson fel. Az Isten igéjének az elfogadása az imádság. Ebben segít az is, hogy a lelkigyakorlatok alatt bizonyos meghatározott idő áll rendelkezésünkre az imára, és azt igyekszünk kitölteni. Az ember lelki életében nincs olyan mozzanat, amely pusztán csak szellemi történés volna: minden gondolatnak, minden érzés-rebbenésnek megfelel a szervezetben egy fiziológiai változás is. A fizikai és kémiai folyamatok viszont csak az anyagi valóság közegében, az 9
