Szolgálat 17. (1973)
Tanulmányok - Mihályi Gilbert: Miért olyan nehéz ma imádkozni?
Bibliai és teológiai értelemben az ima maga a KRISZTUS-MISZTÉRIUM. Szent Pál hangsúlyozza, hogy Krisztus az emberiség egyetlen Közvetítője (Zsid 9,16), a mennyei szentély leiturgosza (8,2; 8,6), Aki állandóan közbenjár, azaz imádkozik értünk (9,24). De Krisztus nemcsak az Imádkozó, hanem maga az Imádság. Szent János Isten trónjánál látja a Bárányt „mintegy megölve“ (Jel 5,6), vagyis Jézus megdicsőült testén viseli áldozatos szeretetének sebeit, és így a Megfeszített és Feltámadott üdvözítő húsvéti tettében imádkozva és egyben mint imádság áll örökre Atyja előtt. Jézus engedelmes Fiúként egész élete folyamán keresve kereste, hogyan simulhat Atyja szent akaratához. Bár megremegett: „múljék el tőlem e pohár", mégis a legteljesebben, gyermekien alávetette magát Atyjának: „mindazonáltal ne az én, hanem a Te akaratod legyen meg“ (Lk 22,42). Teljesen elégve ettől a vágytól, húsvéti tettében igen-t és végleges Amen-t mondott szerető Atyjának. Erre hivatkozik főpapi imájában közvetlenül szenvedése előtt: „A művet, amelyet rámbíztál, véghezvittem. Én megdicsőítettelek Téged a földön" (Jn 17,4). És éppen ebben az Atyát dicsőítő állapotban áll Jézus, mint imádkozó és Imádság, Atyja trónjánál mindörökre. Ezért buzdít Szent Pál: „Mutassuk be Általa Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát, nevének ajkunkon fakadó magasztalását“ (Zsid 13,15). Ugyanő ismételten hangsúlyozza, hogy „Általa hangzik fel ajkunkon az Amen Isten dicsőségére“ (2Kor 1,20). Mindebből a következő gyakorlati következtetéseket vonhatjuk le: 1. Krisztus az Imádkozó és egyben maga az Imádság. Ö a mi imádságunk. Mi, az ő hívei tehát Benne és Vele imádkozunk: „A mi Urunk Jézus Krisztus által“. 2. Aki imádkozik, az Krisztusban szemléli az Atyát, Vele együtt szólítja „Mi Atyánkénak, és gyermeki ráhagyatkozással, engedelmes hűséggel válaszol igen-t üdvözítő szeretete hívására. Ez különféle módon gyakorolható. A legtöbb hivő főleg szóbeli imát végez. Ez emberlétünk egyik sajátsága. Krisztus Urunk azonban óv a szószaporítástól: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok. Azt gondolják ugyanis, hogy sok beszédükért nyernek meghallgatást. Ne utánozzátok őket“ (Mt 5,7-8). 3. Az ima a „tanítvány“ egyik lényegi tartozéka és ismertetőjele. A keresztény élet imádságos élet. Elhagyni vagy feladni az imaéletet nem a Krisztus-tan ítványság bizonysága. 4. Következőleg az imádság nem valami „kötelesség“, amit paranccsal lehet vagy kell biztosítani. Ha valakit csak így lehet rávenni imára, abban nincs köszönet. A szentpáli értelemben szabad keresztény embernek nincs szüksége parancsra, hogy imádkozzék. Az ima a Krisztus-hivő lelki igénye. 5. Keresztény létünk gyökere, a hit Istenhez kapcsol, éspedig olyan bensőségesen, hogy a kinyilatkoztatás istengyermekségről beszél. A hivő élet tulajdonképpen ennek a szeretetkapcsolatnak elmélyítésében és fejlesztésében áll. Ha öntudatos ez a hit, akkor nem juthat egykönnyen zátonyra, hiszen 8
