Szolgálat 17. (1973)

Tanulmányok - Mihályi Gilbert: Miért olyan nehéz ma imádkozni?

/

bizalomnak és az ima vonzásának is. S ha még ebből a fajta imából is kiábrándulnak, mi egyéb marad?

6. Mint problémaokozó számbajön az imánál a JOGI GONDOLKODÁS, a TURVÉNYSZABTA VALLÁSOSSÁG is. Túl sokáig szabályozták a vallási életet parancsokban körülírt kötelezettségek, s így a hivő élet minőségének elbírálása is főleg e jogi előírásoknak való külső, fizikai engedelmességen alapult. Régebben egyszer vonaton utazva találkoztam egy breviáriumába beletemetkező paptárssal. „Mit csinál?“ — kérdeztem. „Eleget teszek az előírásnak“ — felelte, őszintesége elárulta, hogy azért végezte az imát, mert parancs. — Első szentmisém napján annyi minden összejött, hogy csak este 11 óra után került sor az „Aperi“-re. Annak a gépiesen és erőltetve végzett imának tapasztalata velem maradt egész papi életemen át. — De a legtöbb hivő is merő parancs-alapon értelmezte ima-kötelezettségét, ezért vádolta magát a gyónásban: „Elmulasztottam kétszer az asztali áldást“, vagy: „elfelejtettem háromszor este imádkozni“. Most azonban, hogy a legalista mentalitás változik és maga az Egyház is sokat változtat a merőben parancsszóra épített vallásosságon (gondoljunk pl. a böjt és a pénteki hústilalom esetére), sok hivő a másik végletbe esik és úgy gondolkodik: ha valami nem parancs, akkor az nem is lehet valami nagyon fontos. „Az Egyház könnyűvé tette a vallást“ — panaszolják, és igen sokan úgy okoskodnak, hogy ebben a „köny- nyű“-vé tett hitéletben az Egyház az imára sem ad már sokat. így maguk se nagyon törődnek többé vele.

7. A II. vatikáni zsinatot követő korunkat a TEOLÓGIAI GONDOLKODÁS különleges FELÉLÉNKÜLÉSE és a MODERN HÍRKÖZLŐ ESZKÖZÖK KIFEJLŐDÉSE jellemzi. A teológia felvirágzása szinte soha nem látott termékenységgel szüli nézeteit, hipotéziseit és elméleteit, a hírközlő eszközök pedig előszeretettel teszik ezeket mindenkinek minden további nélkül hozzáférhetővé. Az egyszerű hivő, de még a tanult, de teológiailag iskolázatlan keresztény sem volt erre felkészülve, és így a teológiai spekuláció özöne feldúlta eddigi vallási nyugalmukat, aláásta biztonságérzetüket, és egészen összezavarodva arra a meggyőződésre jutottak, hogy immár „semmi sem biztos“. Ez mély csalódást okozott nekik, hiszen azt hitték, hogy az Egyháznak mindenre van biztos és végleges válasza. Ez a kiábrándulás bénítólag hat lelkiéletükre, és mi sem természetesebb, mint hogy elsősorban az imaélet fásul el.

KIÚT AZ IMA VÁLSÁGÁBÓL

Bár az okok listáját még lehetne bővíteni, ideje föltenni a kérdést: mi a kiút ebből a válságból? Hogy a megoldás útjára rátaláljunk, elengedhetetlen az imádság alap-valóságához visszatérni. Ez pedig az ima teológiáját feltételezi. Anélkül, hogy ennek tárgyalásába bocsátkoznánk a következőket mégis megjegyezzük:

7