Szolgálat 17. (1973)

Tanulmányok - A gyermek és az imádság

nek — kevés főzelék, gyümölcs, sajt, a zsinat óta tojás és hal az ételük —, keményen dolgoznak: egyrészt hogy megkeressék a mindennapit, másrészt hogy megéljék az egységet a dolgozó emberiséggel. Remete-életet élnek, de közösségben — közös hálóterem, nagy scriptorium egy-egy kis asztallal mindenkinek —, szegénységben és engedelmességben. Az ima állandóságát keresik a munkában, a zsolozsma istendícséretében, az olvasmányokban, az egyszerű szemlélődő imában — és a zsinat óta hangsúlyozottabban: a testvéri szeretetben. A látogató családtagokban, barátokban, vendégekben magát Krisztust fogadják, megosztják velük anyagi és lelki javaikat.

Generációs probléma? Igen, létezik, de áthidalható. Utánpótlás? Egy fiatal újonc tesz nemsokára fogadalmat, a hét végén érkezik és lép be egy 25 éves párizsi pszichológusnő. Különben van közöttük orvos, tanár, banktisztviselő, könyvelő, művész, ő maga joghallgatóként lépett be. Mindenki egyforma, ma már semmiféle különbség nincs a nővérek között. Azt keresik közösen, hogyan éljék meg Szent Benedek és Szent Bernát szabályai szerint a magány életét a mai korban, a ma emberének megváltásáért.

Kopognak, elhívják. Feláll, kislányosan el neveti magát: — Nekem igazán nincs sok dolgom. Hagyom, hogy mindent Jézus végezzen általam, hogy Ő gondolkodjék, beszéljen és imádkozzék bennem. Ez minden.

Igen, „ez minden“!

„Életünk a szeretet ingyenes ajándéka, amelyre Isten dicséretével, és önmagunk abszolút odaadásával válaszolunk. Isten országának — amely már most alakul — vagyunk a jele, és annak teljessége felé tartunk Krisztusban és Krisztus által." (A rend megújított alapszabályaiból.)

Közelünkben szemlélődő férfikolostor: a Kartuzija Pleterje (68310 Sentjernej, Slo- venija, Jugoslavia). Nemrég adták ki „Kicsodák a karthauziak és hogyan élnek?“ c. ismertető füzetüket. Sajnos az ottaniak is az utánpótlás hiányáról panaszkodnak. Szeretnének legalább egy papot és egy segítőtestvért magyarlakta vidékekről. (Szerk.)

A GYERMEK ÉS AZ IMÁDSÁG

Nyugatnémetországban a családokban és a plébánián számos kísérlet történik, hogy a gyermekeknek élménnyé tegyék az imádságot és a liturgián való részvételt.

A gyermeknek elsősorban is látnia kell, hogy a szülei is imádkoznak, vagyis beszélnek valakihez. Szülei is kérnek és megköszönnek, akárcsak ő a szüleivel szemben. (Két gyermek közötti párbeszéd: „Nincs Isten!“ „De igenis van Isten, mert apukám beszél vele!“) Szüleinek összeszedett magatartása, az imádságos légkör is hatással van rá. Hiszen a gyermek mindent utánozni akar. Nem kell várni, míg nagyobb lesz, már a másfélévesnek meg28