Szolgálat 17. (1973)

Tanulmányok - A gyermek és az imádság

fogalmazhat az anya vagy apa ilyenforma rövid imádságot: „Jó Isten, Te adtad nekünk a kis Erzsit. Óvd meg az éjjel és add, hogy vidáman ébredjünk fel." Majd: „Jó Istenünk, szeresd a te kis Erzsikédet!“ Később: „Jó Istenünk, Erzsikéd szeret téged.“ Szeretetben nevelkedő gyermek átélten tudja ezt mondani. A verses imákat újabban nem ajánlják kisgyermek számára, mert ő sem beszél versben, és ezek az imák többnyire nehezek neki, giccsesek is. Viszont szívesen elbeszélget a játékaival, elmond mindent a szüleinek. Ezért a szülő beleveheti az imádságba mindazt, amit a gyermek átélt: a született kistestvérke, a jó idő, a kiscica, az autó, az új baba — minderről a jó Istennek is lehet beszélni és megköszönni. Először a szülőnek kell ilyen imádságokat megfogalmaznia, a gyermek majd magától fog így beszélni Istennel. Ezt a spontán imádságot viszont nem szabad erőltetni. Bánatát is elmondhatja Istennek. Példa a kérő imádságra: „A nagymama beteg lett. Szeresd őt nagyon. Vigyázz reá. Maradj vele." Az így fogalmazott kérő imádságnál nem áll fenn az a veszély, hogy Isten az örökös csodatevő szerepébe kerül, akit imával kényszeríthetünk kéréseink teljesítésére, és a kisgyermek sem csalódik, ha kérése nem teljesült. Viszont kialakul a lelkében az istenkép: Istennel éppígy lehet beszélni, mint a szülőkkel, megért, jóságos és hatalmas. Ezekből a spontán imádságokból idővel állandó imaszövegek kristályosodnak ki.

Fontos, hogy a gyermek örömmel imádkozzék, ne érezze unalmasnak, kényszernek. Erre az egész nevelés folyamán ügyelni kell. Ezért nem szabad pl. a játékot erőszakkal félbeszakítva azonnal az esti imára felszólítani, hanem türelemmel kell lenni, amíg gondolatban át tud állni az imádságra. (Nekünk felnőtteknek sem megy ez egyszerre.) Az otthoni imádságot sokan változatossá, élménnyé próbálják tenni. Bevezetik néhány szóval, motiválják, mesélnek előtte valamit, felütnek egy képet a bibliából, gyertyát gyújtanak, együtt énekelnek vagy zenélnek a gyermekkel. Helytelen, ha a szülők csak felszólítják a gyermeket az imára, de maguk nem imádkoznak. Egy bizonyos kortól kezdve azonban sok iskolás gyermek szeretne egyedül imádkozni, ilyenkor meg kell ezt engedni. Gyermekeknél fontos szerepet játszik a helyes szoktatás. Ezért jónak látszik kiskortól kezdve minden nap imádkozni, ha csak röviden is.

Általában helyesebb a kicsiket nem vinni el a szentmisére, hanem napközben néhány percre bemenni velük a templomba. Sok családban azonban nem oldható meg az otthoni felügyelet, ilyenkor jobb, ha a kicsik a misén csendben játszhatnak valamivel, mint lehetetlent kívánni tőlük és ellenszenvet kiváltani a templommal szemben. „A mennyországban is csendben kell majd lenni?" — kérdezte félve egy kisiskolás. Jó megoldás, ha a legkisebb az apja ölében ülhet: ez olyan boldog élmény, amelyben hétközben úgy sincs ilyen hosszan része! (Statisztikailag megállapították, hogy általában azok az emberek maradnak vallásosak, akikkel kiskoruktól kezdve az anya rendszeresen együtt imádkozott és az apa is velük ment vasárnap misére. Csak az anya misehallgatása nincs ilyen hatással.)

29