Szolgálat 17. (1973)
Tanulmányok - Walter Spahn: Szemlélődés a mindennapi életben
nekik felelni: Bizony mondom nektek, hogy amit egynek a legkisebb testvéreim közül tettek, nekem tettétek“ (Mt 25,37-40). Joggal értelmezték ezeket a szavakat úgy, mint a könyörületre való felhívást. De a találkozás fordítva is megtörténik: a másik emberben Krisztus találkozik velem. Mindenképpen tudatára kell ébrednünk, hogy beszélgető- társam arcáról, kezéről, szavairól hangzott el a szó: ........amit egynek e legki sebb testvéreim közül tettetek, nekem tettétek“. Ez a titokzatos kötelék Krisztussal csak akkor válik lehetővé, ha szemünk nyugodtan meg tud pihenni a másik arcán, anélkül, hogy ugyanakkor az óránkat nézegetnénk, ha nem az újságot böngésszük, miközben szavait hallgatjuk. Hűség Az emberek ma a lehető legnagyobb szabadságot, a tökéletes szabadságot keresik. Eközben gyakran találkozunk azzal a gondolattal, hogy a hűség, az egy embernek, egy hivatásnak mondott végleges „igen“ akadály. De mi lesz az emberből, a társas kapcsolatokból hűség nélkül? A házasság a hűség „igen“-je nélkül karikatúrává válik. Hűség a gyermek iránt. A gyermek abban a veszélyben forog, hogy játékszerré, áldozattá válik. Útban van az apjának, akit túlterhel a munka, és zavarja a felnőttek világát a társadalom felépítésére, életük miliőjének megszervezésére vonatkozó racionális terveikben. A gyermeknek élettérre és biztonságra van szüksége. Ez megköveteli a szülők hűségét. És a hivatás terén, a politikában tanúsított hűség? Nem érvényesül-e mindjobban a mi nyugati társadalmunkban — talán a mértéktelen elfoglaltság következtében — az az elv: „jó az, ami nekem hasznos“? Kételkedünk benne, ki tud-e még tartani az ember az egyszer kijelentett „igen“ mellett. Az ember kitartására vonatkozó bizalmatlanságunk egyik jele, hogy lefokoztuk az Istennek mondott „igen" abszolút jellegét — a kereszt- ségben, a konfirmációban, a házasságban, a papságban. Az „életreszóló el- kötelezés“ tabuja megszűnt. De boldoggá tesz-e ez minket? Igen sokan — ha talán csak a belső fórumon is — ma is hűségre törekszenek, és elvárják ezt másoktól is. De hogyan tudunk hűségesek lenni, ha nem kötelezzük el magunkat újból, egészen egyszerűen, az „elkötelezés törvényének“ lehetetlen útján? Újból át kell hatnia bennünket annak a bibliai igazságnak, hogy egyes- egyedül Isten hűséges. Ö meglátogat bennünket, és hűséges jelenlétében megosztja velünk hűségét. Akkor a szemlélődéshez való hűség már sokkal több, mint szabály. Felelet lesz az ember részéről, dadogó, de élettől forró felelet Isten állandó hűségére. 23
