Szolgálat 17. (1973)

Tanulmányok - Balás Dávid: Tevékenység és szemlélődés a korakeresztény hagyományban

zófusa visszatér az érzéki világ „barlangjába“, hogy egykori fogolytársainak is tudomására hozza egy felsőbb, igazi valóság létezését, és az ideális államban a filozófusok uralkodnak, ill. az uralkodók filozófusok. Arisztotelész konkrét eszménye is az, aki a szemlélődést és a politikai tevékenységet életében összhangba hozza, bár természetesen a szemlélődés elsőbbségének fenntartásával. A későbbi görög filozófia teljes képéhez pedig a túlzó platonizmus mellett hozzátartoznak azok a filozófiai irányzatok is, amelyek az ember legmagasabb hivatását nem a szemlélődésben látták: így az epikureizmus, amely az emberi boldogságot a (mérsékelt) élvezetben és a sztoicizmus, amely a tökéletességet az erényes életben kereste.

Nem kétes, hogy a görög filozófia túlzásai és egyoldalúságai újra meg újra felbukkannak a „szemlélődő“ és „tevékeny“ élet fogalmainak keresztény használatában is. A szemlélődő élet leírása és különösen az elsőbbsége érdekében felhozott érvek sokszor inkább alapulnak Arisztotelészen vagy az újplatonizmuson, mint keresztény teológiai elveken.5 Mindennek azonban nem lenne szabad elhomályosítania két fontos tényt, — és ezekről gyakran megfeledkeznek a „görög jellegtől való megfosztás“ szóvivői. Az egyik az, hogy a görög filozófiai hagyomány, minden túlzása és egyoldalúsága mellett is, nem tévedések gyűjteménye, hanem az emberiség igazságkeresésének megrendítő és sokszor maradandó értékű példája. Attól, hogy egy fogalom vagy nézet görög eredetű, még nagyon is értékes és igaz lehet. És még a tévedések esetében is sokszor ugyanaz a filozófiai hagyomány tartalmazza a tévedés helyesbítéséhez szükséges elveket vagy kiegészítő szempontokat is. A másik, a mi témánk szempontjából még fontosabb tény az, hogy a keresztény hagyomány nem vette át szolgamódon a görög filozófia témáit, még kevésbé tanait. A legtöbb esetben még olyankor is, amikor a szavak ugyanazok, a fogalmak eltolódnak és átalakulnak, és még a látszólag teljes egészükben átvett tételek is új értelmet kapnak egy új látókörön, egy új világnézet összefüggésein belül. A görög filozófiának ez a keresztény átalakítása pedig nemcsak a középkor nagy gondolkodóinak műve, hanem lényegében már a korakeresztény teológiában, az egyházatyák írásaiban is megvalósul.6

Lukács 10,38-42 patrisztikus értelmezése

Mint említettük, gyakran hivatkoznak felületesen e perikópa patrisztikus értelmezésére. Ezért hasznos lesz itt egy rövid tekintetet vetni arra, hogyan is értelmezték valóban az egyházatyák Jézusnak Mártához intézett szavait.7 Az újabb kutatások egyik eredménye éppen az, hogy kimutatták, mennyivel változatosabb és sokrétűbb az atyák exegézise erről a szövegről, mint a régebbi irodalom feltételezte.

Az atyák egy fontos csoportja a perikópa eredeti, szószerinti tanítását igyekszik megragadni és hallgatóik ill. olvasóik életére alkalmazni. A szöveg eredeti hangsúlyozásához talán leghűségesebb Aranyszájú Sz. János értelmezése: Krisztus nem Márta buzgóságát rosszallta, hanem arra figyelmeztet,

12