Szolgálat 16. (1972)
Eszmék és események - Szemben Isten népével (L.)
Ha minden exegéta és minden teológus „a Lélek embere", „lelki“ ember, az imádság embere lenne, nem hagynák annyian cserben az Egyházat. Ha mindenütt P. Teilhard de Chardin mély hitét és lelkületét találnánk, akkor mennyi új csillag világítaná be az Egyházat és a világot! „Akármit is gondoljunk, bárhogy is lássák, az Egyház jelenlegi helyzetének diagnózisa nem lehet negatív. De merjük kimondani: ha nem virrasztunk, nem imádkozunk és nem cselekszünk, azzá válhat. Isten népének valamennyi tagja, szoros egységben pásztoraitokkal, azok pedig Péter utódával: küzdjünk, dolgozzunk, azzal a reménységgel, amelyre hitünk kötelez, és amely ,soha nem csalatkozik1"! (Garrone: Az Egyház, 243.0.) La Documentation Catholique 1972.jún. 536-541.0. SZEMBEN ISTEN NÉPÉVEL Krisztus a legmeghittebb vacsora baráti asztalközösségében alapította meg életművének liturgikus állandósítását. Ez az őszinte, személyi melegségben családias asztalközösség a szentmise légköre. A mai ember hármas igénnyel megy az oltáráldozatra: akar látni, hallani, azaz: érteni, — lelki élménnyel emelkedni, — és testvéri melegségben együttcselekedni. Mindezt nem találta meg teljes mértékben az előző oltárokon. A későgót és barokk szemlélet „kiküldte" a misézőt a távoli oltárhoz, hirdetőnek, áldozatbemutatónak. A hívek tekintélyes hányadának a messze oltár, az érthetetlen nyelv nagy kísértés volt a kiskorú közönyösségbe süppedésre. A pap „megtanulta", ezért úgyis pontosan, méltóan, a legmegfelelőbben végzi el a mise bemutatását . . . A reform oltáránál viszont Krisztus „beküldi" papját a hívők asztalközösségébe. A miséző számára is döbbenetes élmény, amikor Jézus kelyhe mögött a háttér emberfejek éneklő tömege. S ahogy kitárja karját, övéit, egész egyházközségét öleli össze atyai an egyetlen imádkozó családdá. A két miseruha is két világ. A későgót és barokk áldozati öltönyön minden a hátra súlyosodik össze. Hatalmas merev lap. Rajta legtöbbször óriási kereszt, zsinórok, hímzések számtalan változatával. Felhívja a figyelmet. De ugyanakkor el is takar mindent. Csakhogy a mai ember nem elégszik meg a szentkép-nézéssel. Ö a megvalósulásból kér részvételt. A reform oltárának miseöltözete ünnepélyesen omló áldozati köpeny. Minden ránca él, mozog. így felfokozza az ima, a szertartás veretes gesztusait. A hangsúly nem a díszítésen van: ne vonja magára az elszórakozó figyelmet. A csipkéket pedig feltűnés nélkül tegyük el. Ha értékes, kiállítási 73
