Szolgálat 16. (1972)

Az egyház szava - Pártoskodás az osztrák egyházban (A püspöki kar körlevele)

Ezért kérjük, hogy az a kegyelem, amely által az Egyház Krisztus testévé lesz, hozza magával a másikat: hogy a szeretet ez építményének minden tagja kitartson a test egységében, és így megmaradjon az épület.

Akkor könyörgünk méltóan ezért, ha annak a Léleknek ajándéka gyanánt kérjük, aki az Atyának és a Fiúnak közös Lelke. Mert a Háromság szent természeti egysége, egyenlősége és szeretete, az egyedüli igaz Isten, az egyetértő lélek ajándékával szenteli meg azokat, akiket fiává fogad.

(Ad Monimum lib. 2,11; CCL 91,46-47)

PÁRTOSKODÁS AZ OSZTRÁK EGYHÁZBAN

Az osztrák püspöki kar körlevele 1972. márc. 23-án Bécsből.

Az Egyház ismeri történetében olyan csoportok keletkezését, amelyek a hit, a jámborság, az apostoli munka, a felebaráti szeretet ápolását tűzik ki különös céljukul.

Az ilyenek igen értékes ösztönzéseket hozhatnak magukkal; egyes esetekben sok érdemet szerzett rendi vagy laikus közösségek nőttek ki belőlük.

Erejük abban rejlik, hogy tevékenységük alapjául az evangéliumi felszólítást fogadják el: megtérés és Krisztus követése.

Ma is sok egyén és csoport dolgozik ilyen felfogás szerint az Egyház megújulásán a Zsinat irányelvei szerint. Nagy hálával tartozunk nekik, és biztatjuk őket, maradjanak is meg ezen az úton.

De már korán kellett az Egyháznak olyan megoszlások miatt szenvednie, amelyeket elítélt. A mai katolikus egyház is kötelességének tudja, hogy necsak a tőlünk különvált keresztények irányában igyekezzék betölteni az Ür imáját és megbízatását: „hogy mindnyájan eggyé legyenek“ (Jn 17,22), hanem mindenekelőtt önmagában.

Az utóbbi időben olyan csoportok keletkeztek, amelyek szinte harci szervezetekként lépnek fel az Egyházban található más irányzatokkal és nem ritkán az egyházi vezetőkkel szemben. Ezzel azonban éppen lényeges feladatuknak mondanak ellent, hogy ti. mint csoportok hozzájáruljanak az egyházi közösség kiépítéséhez.

A püspökök pontosan látják napjaink különféle veszélyeit. Nevezzünk meg néhányat:

Az igehirdetés, a tanító-nevelő munka során, valamint a hírközlő eszközökben az Egyház tanításának jelentenek ki olyasmit, ami nem az;

egyfelől suba alatt bevezetnek megnemengedett gyakorlatokat, másfelől hallgatólagosan mellőznek az Egyháztól megkívánt intézkedéseket;

másutt a tan és a fegyelem olyan leszűkítését követelik, ami lehetetlenné teszi a katolikus felfogások jogos skáláját; *'

61