Szolgálat 16. (1972)

Tanulmányok - Őry Miklós: A paptestvér

nehézségeikben) „koruk gyermekei“, és a fiatalabb lelkipásztori nemzedék már jobb összetartási tartalékkal indulhatott útnak. Az egyes évfolyamok tagjai később is tartják a kapcsolatot és nem az ezüstmisén találkoznak először, hanem pl. évről-évre összejönnek valamelyiküknél. De csodákat senkitől sem várhatunk, lélektani csodákat legkevésbé. A közös munka, közös élet során mindig adódnak nézeteltérések, összekoccanások, talán komolyabb nehézségek is. Gondoljunk ilyenkor Sz. Pál szavára: „Egymás terhét hordozzátok: így töltitek be Krisztus törvényét“ (Gál 6,2), és: „Szenvedjétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak“ (Kol 3,13), Egymás hibáinak, kinövéseinek, egyoldalúságainak ez a szeretetben való vállalása és viselése több a szükség vagy a céltudatosság követelményénél: részvétel az embersorsot, emberi korlátokat vállaló megtestesült Ige titokzatos kenózisában, s ennek folytatódásában az Egyház egész történelmén át, — és ezzel egyben a megváltás munkájában is. Hányszor sóhajthatott fel tanítványai között Krisztus (az evangélium meg is őrzött egynéhányat): „Meddig tűrjelek még titeket?“ (Mk 9,18) Aztán megint csak újrakezdte a „közös életet“, az emberi jóakaratba és a Lélek kegyelmébe vetett fogyhatatlan bizalommal. Bizony mi is csak ezen az „egymást-feszítgetés" útján jutunk el, egymást csiszolva- koptatva, egymást kiegészítve, a nagy közös „pierómá“-ig, teljeskorú egységünkig Krisztusban.

Olyan esetekre pedig, amikor mégis csak kezdjük megsokallni valamelyik paptestvérünk magatartását a közösségben, ajánlhatok egy jó receptet. Egy férj mesélte: a házasságában jött rá, hogy 2 x 2 = 100. „Amikor civakodunk, meg vagyok győződve arról, hogy 98 %-ban igazam van, és a feleségem ugyanazt hiszi magáról. Ha azonban mindegyikünk megpróbálja rendbehozni azt a két századrész hibát, amelyet saját magánál elismer, és ezért bocsánatot kér, a oivakodás egyszerre 100 %-osan megszűnik.“ Ez a matematika hibátlan.

4) Papi barátság

„Erős vár a testvér, akit testvére segít" (Péld 18,19). Ez a Vulgáta szövegezése. A héber másképpen mondja: „A testvér, aki elkeseredett, zárkó- zottabb, mint a legerősebb vár.“ Mind a két fogalmazás nagyon elgondolkodtató. Ma sokszor hangoztatják, hogy a kor legnagyobb problémái közé tartozik a magány. Nem az egyedüllét: hiszen a papot emberek tömegei vehetik körül, néha a hívek szorongatják ügyesbajos dolgaikkal, — és mégis ott rágódik lelkén a magány érzése. Szeretet nélkül nem lehet élni, mert ez a lélek legmélyebb eleme és legégőbb szenvedélye. Kétségtelen, hogy a pap a személyes Krisztus-szerelemmel tudja végeredményben legyőzni és feloldani magányát. De ez — láttuk — nem hogy nem mond ellen a testvéri közösségnek, inkább megkívánja azt. A közös szemináriumi életből, a munkaközösségek összefogásából természetszerűen alakul ki néhány, Vagy két egymáshoz közelebb álló testvér szoros baráti kapcsolata. Férfiaknál különben is az a

46