Szolgálat 16. (1972)
Tanulmányok - Őry Miklós: A paptestvér
leggyakoribb eset, hogy a közös célkitűzés, közös munka fűz össze a legmelegebb, legtartósabb, szolid kötelékkel. „A barátság vagy föltételezi a hasonlóságot, vagy létrehozza“ (Sz. Tamás). Az igazi barátsághoz persze ugyanúgy hozzátartozik a különbözőség is, különben nincs meg benne a vonzás és feszültség. Papi barátságban eleve adva van a hasonlóság: közös törekvés Krisztus felé, közös lelkipásztori célok, — és a különbözőség is az egyéni vérmérsékletben, elgondolásokban, eszközökben. Mindez nagyon megtermékenyítheti lelkiéletünket és tevékenységünket. Egy emberöltővel ezelőtt disszertációt írtam Rómában. Egy Ausztriából való kínai misszionárius volt legtöbbször sétatársam. Jól megértettük egymást. Ő Alexandriai Sz. Kelemen keresztény magatartásáról írt, én Pázmány egyháztanával foglalkoztam. Ő a Paidagogosz-t tanulmányozta, én a Kalauzt és a Diatribát bújtam. Ő görögül olvasott, én a régi magyar nyelv ízét élveztem. De minden sétánk alkalmával megtudtuk, hogy a másik meddig jutott, hol tévedt el és hol talált vissza a helyes útra. Hazafelé menet aztán sokszor imádkoztuk együtt a breviáriumot. Elmondhatom, hogy ezek a séták legalább annyit — ha nem többet — használtak a készülő disszertációnak, mint a professzorral folytatott megbeszélések; és nemcsak a disszertációnak használtak. Társamból később karthauzi lett. Köztudomású, hogy a „néma barátok“ nem sokat érintkeznek a világgal. De még onnan is módot talált rá, hogy egy-egy kis üzenetet juttasson ki nekem. íme a közös munka, közös megbeszélések során kialakuló baráti viszony, amelybe aztán magától értetődően fonódnak bele az egyéni nehézségek, kerülnek elő a talán szemérmesen rejtegetett személyes problémák. A szerető barát éles szeme jobban észreveszi, hol tévedtünk el, és visszaterel a helyes útra. A szegedi Szent Gellért-unió (a végzett növendékek között) csodákat művelt ebből a szempontból. Alighogy híre járt, hogy valamelyikük elkanyarodott (talán már azon észrevették, hogy nem jelent meg a szokásos rekollekción), nyomban figyelmeztették legjobb barátját: nézzen utána, mi van a testvérével. És ha aztán komoly baj volt, akkor a nagy összekötő kapocs, Magyar Károly kerékpárra pattant és néha százkilométereket is lekarikázott, hiszen nem kevesebbről volt szó, mint egy paptestvér megmentéséről. De nemcsak akkor néztek utána egymásnak, mikor már baj volt. Néha ketten-hárman nekiindultak és végiglátogatták mindegyiket. Ma is van olyan vidék, ahol egy-egy évfolyam tagjai hetenként végiglátogatják egymást. Egyik külföldi utamon nemrég voltam boldog részese annak a jelenetnek, amikor a plébániára este 8-kor hirtelen befutott öt paptestvér. Nem éjszakai szállást jöttek kérni: sürgős volt az útjuk, egy óra múlva folytatták, de azért nem kerülték el az útbaeső testvért. Mennyi komoly probléma került ott elő ez alatt az óra alatt élénk eszmecserében a sajt és pohár bor mellett! Nem véletlen, hogy a zsinat papi dokumentumának nemcsak a szellemi szeretetre van gondja, hanem külön kiemeli, hogy legyenek vendégszeretők egymás iránt, osszák meg egymással javaikat, szívesen és jókedvvel jöjjenek össze felüdülésre. Hiszen az Úr Jézus is meghívta apostolait egy kis pihenésre: „Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit“ (Mk 6,31). A papi szeretetnek egyik fokmérője, mennyire gyakorolja valaki paptestvéreivel szemben a vendégszeretetet. Valamikor a Papi Lelkiségben olvastam a szatmári és bácskai papok nagy vendégszeretetéről. Szatmáron egy idős kanonok hetivásárkor mindig vagy 15 papnak téríttetett, mert tudta, hogy erre az alkalomra anyagi és hivatalos ügyek intézésére sokan jönnek a városba. Mind az ő vendégei voltak. A bácskai papok elve 47
