Szolgálat 16. (1972)
Tanulmányok - Egyházak az egység útján (Athenagorasz, Vajta Vilmos, Roger Schutz)
Egyház felé ... azt jeleníti: nem kérhetjük többé Róma püspökét, hogy szabaduljon meg a presszióktól, legyen a lehető legegyetemesebb . . . legyen szegény pásztor, vallja szabadon prófétai belátásait, végül hogy az egység érdekében ne kívánja a nemkatolikusok részéről önmaguk megtagadását. — Az Egyház jelenlegi zűrzavarában nem az-e Róma püspökének súlyos felelőssége, nemcsak a katolikusok, hanem a nemkatolikusok előtt is, hogy erősítse meg testvéreit a hitben, azokat, akik ugyanazon bitből, ugyanegy gondolatból élnek? .Péter, erősítsd meg testvéreidet . . . ‘ Úgy tetszik nekem, az egyetemes pásztor szolgálata, amint az egység intézménye, éppúgy hivatva van a szabadság intézményévé is válni.“ Roger testvér már 1970-ben úgy találta, itt az ideje Péter szolgálatának kérdését fölvetni, de attól tartott, protestáns körök félreértik és megijednek. Nyilatkozata végén azt kérte: akiket sértett vele, azok írjanak neki. Néhány nappal e nyilatkozat közlése után vált nyilvánossá, hogy a Wille- brands bíborossal való megegyezés értelmében Taizé képviselőt küld a Szentszékhez. ICI, 1971.szept.1. + A harmadik püspöki szinodus két dokumentumának közzététele után a taizéi prior, aki akkor éppen Rómában járt és néhány nappal előtte a pápa magánkihallgatáson fogadta, a következő személyes üzenetet küldte VI. Pálnak: Ma, amikor közzétették a két szinodusi szöveget, hálát adtam Krisztusnak Szentséged meglátásaiért. A cölibátus, amely az Evangélium bolondsága az emberekért és az eljövendő Országot hirdeti, lelkesíteni fogja Isten Egyházát egyedülálló hivatásában: hogy a föld sója legyen. Bizonyos, hogy nem könnyű út. Általa az emberek egész életüket Krisztusnak adják, semmit sem őriznek meg belőle a jövő számára; általa százannyit kapnak, de üldözésekkel együtt: az Istentől rájuk bízott lelkekért vívott belső küzdelemben élik át ezeket. A cölibátus egyáltalán nem mond ellent a keresztény házasság szentségének, hanem ösztönözni fogja a keresztényeket a laikátus sajátos hivatásának fölfedezésében: ez a hivatás a „királyi papság" letéteménye minden keresztényben, vagyis hogy Krisztust élje az emberek elé. így ezek a keresztények kifejezettebben hordozzák majd magukban az Egyház közös szolgálatának egy részét. Az igazságosságról szóló dokumentum szövege pótolhatatlan segítség számunkra elmélkedésünkben, azzal a sok fiatallal együtt, aki keresi: hogyan szabadulhatnánk az emberiség általánossá vált aggodalmából és pesszimizmusából. Velük együtt keressük, hogyan éljük át húsvét titkát, a feltámadott Krisztussal való közösségnek ezt az ünnepét. De tudjuk, hogy ez az ünnep sohasem von el bennünket az emberért, az igazságosságért vívott küzdelem32
