Szolgálat 16. (1972)

Tanulmányok - Egyházak az egység útján (Athenagorasz, Vajta Vilmos, Roger Schutz)

felelős vezetőitől függ, hogy a jövőben szabad-e új életnek növekednie az ilyen kisebb ökumenikus csoportokból, úgyhogy a teljes egyház számára teremjenek gyümölcsök. Konkrétan: nem lehet az egység kérdését az egész földtekén egyetlen mintára létrehozni. Lehetséges ugyanis, hogy egyes afrikai egyházakban még nem lehet az úrvacsorái közösséget gyakorolni, noha ezt pl. igen követeli sok európai ökumenikus csoport. De azzal is tisztában kell lenni, hogy a szétszakadt egyházak között nem máról holnapra jön létre az egység, hanem csak lassú erjedő folyamat eredményeként. Kicsiny kezdetekből, türelmes testvéri megértésből fognak olyan lehetőségek létrejönni, mint egyes helyeken, ahol a katolikus és protestáns egyházak között közös megújulás alapján új lehetőségek adódnak az egység gyakorlására.

Az egyház egységének is szüksége van kísérleti laboratóriumokra. Az ökumenikus mozgalom arra szolgál, hogy azon keresztények között, akikben a Krisztusban adott egység tudatosodott, létrejöhessenek a testvéri együttélés példás életformái. Ebből a szempontból különösen is lényeges kiindulópont a vatikáni zsinat által is hangsúlyozott egység a keresztség által. Milyen új lehetőségek tudatosodnának a szétszakadtan élő egyházak híveiben, hogyha nemcsak egyházjogi módon ismernék el a keresztséget, hanem kisebb tanulmányi csoportokban is beszélgetéseket folytatnának a gyülekezeteken belül arról, hogy mit jelent a keresztség az emberi élet számára! Ha Krisztus halálának és feltámadásának következményei közös megvalósulásra számíthatnának a keresztények között, akkor létrejöhetne egy csendes keresztény szolgálat a társadalom életében is. Mert a keresztény élet vándorlás Jézussal. Nem tudjuk előre, hogy adott új helyzetekben mi Urunk kívánsága, csak azt tudjuk, hogy aki egyszer „az eke szarvára tette kezét, nem nézhet vissza“. Vele vándorolni, Krisztust követni — ez a kereszténység jövője. Ha azonban csak egy Urunk van, akkor nem mehetünk utána különböző nyájakban.

Sokan fogják az evangélium tanítványai közül azt a felfogást képviselni, hogy az egyház egysége csak eschatologikus valóság. Amíg ezen a földön a bűnnek még hatalma van, addig az egyházban, Krisztus népében is lesznek szakadások. Akármilyen igaz is legyen ez, mégis: ha Krisztus népe az ítélet napján sok népből, sok felekezetből is (!) fog összetevődni, éppen akkor már ma is meglehet annak a lehetősége, hogy a Szentlélek indítására máris létrejöhessenek itt-ott Krisztus tanítványai között az eljövendő egységnek jelei. Aki ezt tagadja vagy hátráltatja, az az eschatológiai reménységet fosztja meg attól a dinamikájától, mely már ma létrehoz változásokat a szétszakadt egyházak között. Az elkövetkező időkben, talán még inkább mint eddig, lehetővé kell tenni a lassú egymáshoz való közeledés útját. „Mai egyházi helyzetünk anomáliájában ez az egység nem fog egyszerre létrejönni. A folyamatos (successiv) közeledés útját kell járnunk, amelyen különböző mérföldkövek vannak“.

A keresztény egység megvalósulásának mely szakaszában van a katolikus és evangélikus egyházak viszonya? Közelebbről: hol állnak a magyar katoli30