Szolgálat 16. (1972)
Tanulmányok - Egyházak az egység útján (Athenagorasz, Vajta Vilmos, Roger Schutz)
gezni. A papságnak sose volt privilégiuma az evangélium megértésére, s sokszor hívták vissza éppen szinte jelentéktelennek látszó hivők az egyházat az evangéliumhoz. Ilyen prófétai szolgálatra az egyháznak mindig is szüksége volt. „A prófétai funkció gyakorlása teret követel az egyházban a szabadságnak és a nyilvános véleménynek“. Ezen meggondolások vannak azon ajánlás hátterében: a két egyház komolyan fontolja meg annak lehetőségét, hogy az egyházi szolgálatot kölcsönösen elismerjék. Noha a közös bizottság tisztában volt azzal, hogy a katolikusoknak éppen ezen a ponton különleges nehézségei vannak a nem-katolikus papi szolgálat elismerésénél, mégis úgy látta a bizottság, hogy ez a kérdés új megvilágításba került az utóbbi évek folyamán (pl. a 2. vatikáni zsinaton is). Nincs tehát arra ok, hogy eleve lemondjunk a közös egyetértés lehetőségéről. A katolikus egyház tanításában a pápai hatalom kérdése olyan megfogalmazásra talált egy évszázad óta, amit a keleti ortodox egyház sem tud elfogadni, a reformáció pedig kezdettől fogva elvetett. A történelem perspektívájában azonban még a katolikusok számára is nyilvánvaló, hogy a pápaságot különféle formában gyakorolták. Az evangélikusok sem tagadják viszont annak szükségességét, hogy az evangélium egysége univerzális viszonylatban is kifejezésre jusson. így hát ők is elismerik az egyház egyetemes küldetését, örömmel veszik tudomásul, hogy a kollegialitás elvének érvényre juttatása a legutóbbi zsinaton a pápaság egyeduralmának gondosabb körülírására igyekezett. De a közeljövő fogja megmutatni, hogy gyakorlatban mit jelent a kollegialitás elve. Ahhoz, hogy az egységnek egy külön apostoli hivatalban lehessen kifejezése, a pápaságnak hivatali gyakorlatában még sokat kell alakulnia, karizmatikus hivatallá, hatalmi igények nélküli, testvéri szolgálattá kell lennie. Ezen a ponton a római katolikus egyház nemcsak saját, hanem az egész kereszténység jövője szempontjából lényeges döntés előtt áll. Az egyház egysége azonban nem a világegyház, hanem a gyülekezetek nívóján fog eldőlni. Az egyház egységére döntő változások ma nem a világegyház, hanem a helyi gyülekezetek szintjén fognak lejátszódni. Még a vatikáni zsinat döntései is attól függnek, mennyire hajlandó egy-egy helyi egyház, vagy éppen püspök a változásokat elfogadni, hogy egy újabb fejlődés számára megnyíljon a kapu. Kicsiny ökumenikus közösségekben rejlik a jövő s válik valóra az az élet, amely a korábban említett „határátlépések" révén mint lehetőség felvillant. Ahol a gyülekezet nívóján élet támad, onnan az egész egyetemes kereszténységre fog élet áradni. Állomások az egység útján Nem szabad elfelejteni, hogy ma kisebb ökumenikus csoportokban máris lehetséges a jövő egyházának, mint a hivők közösségének életét élni még akkor is, hogyha népegyházi viszonyaink között élő felekezetek nagy gyülekezeteiben lehetetlennek látszik a testvéri közösség gyakorlása. Az egyházak 29
