Szolgálat 16. (1972)
Tanulmányok - Hans Urs von Balthasar: A szentek közössége
remélő, szerető embernek) hatékony másért-való létét emeli ki. Minél „ér- demszerzőbb“ egy ember léte és magatartása — és érdemét senki sem veszi el tőle —, annál eredményesebb a közösség számára. Éspedig nemcsak kizárólag, vagy mindenekelőtt bizonyos aktusok által, mint amilyenek az ima vagy az önmegtagadás, hanem egész magatartásával, alapérzületével, akaratával, mert mindez arra irányul, hogy kisajátított, elajándékozható lénynek fogja fel magát. Természetesen az ilyen érzület gyökere — már amennyiben Isten kegyelméből egyáltalán gyökeret verhet az ember világában — a Fiú Eucharisztiájában van: eucharisztikus érzületével ő az a szőlőtő, amelynek egész termékenysége átömlik belőle a vesszőkbe. És a legközelebb áll ehhez az érzülethez Mária szolgálói szava, amellyel beleegyezik önmagának tökéletes kisajátításába, hogy a Szentlélek edénye legyen. Origenésztől kezdve és még a középkorban is az ilyen önmagáról lemondó embernél „anima ecclesi- astica“-t, egyházias lelket emlegettek: ez a lélek beleegyezik az egymásért való lét életformájának elvállalásába, mégpedig ellenszolgáltatás nélkül; nem úgy gondolja el, hogy ugyanannyit kap vissza, mint amennyit odaad. 2. Ez az utolsó gondolat megmutatja, hogy a szentek közössége nem lehet olyanok zárt köre, akik egymás között cserélik ki érdemeiket, mint ahogy tőkéket összetesznek a jobb gyümölcsöztetés kedvéért. A szentek közössége csakis olyanok nyílt köre lehet, akik „adnak számolgatás nélkül“, kisugároznak anélkül, hogy visszasugárzásra gondolnának. Csak ez az Agapé, a Caritas, így árasztotta magát széjjel Krisztus a kereszten és az Eucharisztiában. Azért ezt a nyílt kört terjedelmében és hatékonyságában egyáltalán nem lehet körülhatárolni. Tagja csak az lesz, aki kész veszíteni. „Erő ment ki belőle“ (Mk 5,30; Lk 6,19; 8,46), áll Jézus csodáinak leírásában. És az Úr úgy tesz, mintha azt sem tudná, kibe áradt át. Persze ha a szentek közösségét azonosnak tekintjük a „katolikus Anyaszentegyházzal“, akkor hozzászámít az a sok ember is, aki ennek haszonélvezője. És a „vésztők“ és „nyerők" közötti átmenet olyan észrevétlen, hogy nem lehet pontos határt húzni. Kinek nincs haszna Mária igenjéből, még az igazán szentek között is? Ö a termékenység maga, a szűzi anya. Mind az ő palástja alatt búvunk meg. Ez alatt a palást alatt ott vannak mások kisebb palástjai, és az illetők maguk sem tudják, ki mindenki található alatta, mert hogy egy szent termékenysége meddig terjed, az — legalábbis a földön — Isten titka marad. Aztán következnek fokozatosan azok, akiknél több a bűn, túlsúlyban van, de azért ők is küldenek néhány csepp vért az általános vérkeringésbe. A súlyos bűnben élő ember az, aki minden kegyelmet csak elnyel magába, nem ad tovább semmit. Van egy ellenmozgás is, de nem mondhatjuk, hogy ez egyenértékű az előzővel. Az Egyház testének egy rothadó tagja sok mérget terjeszthet maga körül. A rossz ragályos. De azért nem mondhatjuk azt, hogy ez egyfajta „ellentétes termékenység". Csak akadályozni képes az igazi termékenységet. De csak ami jó, ami önzetlen, az hoz 20
