Szolgálat 16. (1972)
Tanulmányok - Tomka Ferenc: Szeretetközösségek és kereszténység
telez fel, mégis rendkívül fontos feladat a közösségi magatartás és légkör ápolása a gyermekek — pl. hittanosok — között. Hiszen a gyermekkor szelleme fogja rányomni bélyegét a felnőtt életére. Ezenkívül egy gyermeki közösségnek valóságos hatásai is lehetnek: A gyermeklélektan, a kultúrantro- pológia vagy a szociológia más-más szempontból mutat rá, hogyan teszi magáévá a gyermek környezete magatartásformáit.14 A gyermeki egyéniség kialakításában első helye van a családnak. Közismert tény, hogy a gyermek először szülei, ill. a családi közösség életében találkozik Istennel. Isten azáltal kezd élni számára, hogy látja imádkozni szüleit, családját, — látja, hogy családjának tagjai az élet kis eseményeiben Isten felé fordulnak, azaz élik a mindenütt jelenlevő és szerető Istennel való kapcsolatot. A szülői vallásos nevelés pótolhatatlan. De ha valahol kialakul pl. egy bizonyos „hittanos magatartásforma“ (s ez csak egy közösségben alakulhat ki), ennek nevelést kiegészítő, sőt némileg pótló hatása lehet: A gyermek ui. ez esetben az imádkozó baráti közösség életében találkozhat Istennel. Fiatalok és családok szeretetközössége A zsinat így nyilatkozik a fiatalokról, ill. a fiatal családokról szólva: „Jó volna, ha baráti közösségben egymásra találnának, s így kölcsönösen segíthetnének egymásnak abban, hogy a nem egyszer nagyon is kemény életkörülmények között könnyebben és helyesebben élhessék a keresztény életet.“ — Nem véletlen, hogy a papi szolgálatról szóló dekrétumban (6.pont) olvashatjuk e sorokat, hiszen amellett, hogy általános keresztény feladatról van szó, a közösségi szellemre vezetés lelkipásztori kötelesség, és súlyos mulasztások miatt kell önvizsgálatot végeznünk e téren. Néha már unalmasnak tűnik ismét csak a fiatalok magányosságáról szólni. De mit tett a lelkipásztorkodás a probléma enyhítéséért? Vajon érzik-e a keresztény fiatalok egymáshoztartozásukat és (ezen erőből fakadóan) a világhoz való küldetésüket? A keresztény nevelés vagy a gyakorlati lelkipásztorkodás központi célját alkotja-e a szeretetközösségek létrehozása? A családszociológia szól korunk kis családjainak problémáiról: A feudális társadalom „nagy családjában“ (rokoni és faluközösség) a „kis család" (szülők, gyermekek) otthon érezte magát. Az urbanizáció korában a régi keretek felbomlottak. A „kis család“ egyedül áll a világban. A szélesebb körű társas kapcsolatokra, a nagyobb közösségre való igény megoldatlan marad. — A szociológia a családközösségek létrehozását ajánlja megoldásként. Közösségekét, amelyekben az egyes családok meleg, testvéri, egymást támogató kapcsolatban állnak egymással. Közösségekét, amelyek biztosítják mindazt a támogatást, amit valaha a „nagy család“ nyújtott. Ugyanakkor e közösségek keresztény szempontból is szükségszerűek, hiszen a keresztény szeretet természetszerű megvalósulásai. 16
