Szolgálat 16. (1972)
Tanulmányok - Tomka Ferenc: Szeretetközösségek és kereszténység
runk sok keresztényének individualizmusa a kereszténység lényegének megtagadását jelenti. Hol vannak pl. egyházközségeink életében a szeretetközös- ségek? A keresztények általában nem ismerik egymást — ott sem, ahol ennek az ismeretségnek semmi akadálya nem volna. Miséink ahelyett, hogy eredeti rendeltetésük szerint a Krisztusból élő közösség szeretet- lakomái lennének, valójában gyakran csak különálló emberek egyéni imádságának helye. És a nemzeti nyelvű liturgia, a közös énekek sem sokat változtattak e téren. — Vajon elfelejtkezhetünk-e a kereszténység alapelvéről, a szeretetről? És megvalósulhat-e Krisztus szava — „arról fognak megismerni benneteket, hogy szeretitek egymást“ — szeretetközösségek nélkül?! Mi a teendő? A gyakorlati tennivalók kifejtésére csak röviden térhetünk ki, hiszen ilyen szűk keretek között csak a probléma felvetéséig juthattunk el: Addig a megállapításig, hogy a keresztény ember természeténél fogva közösségi ember, illetve még közelebbről, hogy a keresztény élet és küldetés lényegéhez tartozik a szeretetközösségek létrehozása. A csoportok életével, életének törvényeivel ma külön tudományág foglalkozik, a csoportlélektan. S bár e tudomány eredményeinek ismerete sok segítséget nyújt témánkban, a keresztény szeretetközösség megteremtése — amint hangsúlyoztuk — minden tudományos ismeretet megelőzően emberi és keresztény feladat, vagyis kiemelten lelkipásztori kötelesség. Sokan félnek az elindulástól, pedig a szeretetközösség létrejötte egyszerű folyamat. Hiszen nem valami mesterségesen összetákolt egységről van szó, hanem spontán módon létrejött közösségről. — Az igazi közösség létrejöttének feltétele, hogy tagjai ne csak valamilyen „hivatalos“ helyen és módon — pl. hittanon vagy a templomban — találkozzanak, hanem kialakuljon köztük az élet minden vonatkozását érintő személyes kapcsolat. — így a szeretetközösség kialakulása felé vezető első lépés a személyes kapcsolat elmélyítése. (Az emberi kapcsolatok megteremtésére vonatkozóan természetesen sok ismert „eszközt“ említhetünk: emberi kedvességmegnyilvánulásokat vagy közös feladatokat, pihenést, szórakozást, stb.) De bár a közösség több személy közti elmélyülő kapcsolat által jön létre, a születése felé vezető első lépés a két személy közti kapcsolat. Később megnyílnak a harmadik felé, és így tovább. Vagyis nemcsak hogy nem kell tömegekre várni ahhoz, hogy a szeretet e „láncreakciója“ elinduljon, hanem ellenkezőleg az egyes keresztényeké a feladat, ők képesek az első lépés megtételére. Gyermeki közösségek Bár teljes értelemben vett közösségről a gyermekkorban még nem beszélhetünk, mert a közösség bizonyos személyes érettséget és önállóságot té15
