Szolgálat 16. (1972)

Tanulmányok - Tomka Ferenc: Szeretetközösségek és kereszténység

mélyes kapcsolat által ismeri meg és bontakoztatja ki önmagát. Már pedig a szeretetközösségben a személyességnek és a lélek rejtett — sokszor tudat alá szorított — rétegeinek olyan fokú felnyílása valósulhat meg, amely enél- kül alig képzelhető. Az itt feltáruló személyiségrétegek ettől kezdve már jelentőségre tesznek szert az egyén életében és kapcsolataiban. S azáltal indulnak el a kibontakozás útján, hogy működésbe léptek; hiszen az ember a cselekvésben tanul meg cselekedni.

Végül mindez a szeretet megvalósulását vonja maga után. A szeretet alapja és feltétele éppen a fenntartások és az előítéletek gátjainak lebontása, azaz a kölcsönös személyes „feltárulás"; — olyan magatartás, amely „nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem keresi a magáét, a rosszat fel nem rója“ (1Kor 13,4-6).

B) Teológiai szempontból most értjük meg, miért részesíti Krisztus is feltétlen előnyben a közösséget az egyes emberrel szemben, amikor pl. azt mondja: „ahol ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben, ott leszek köztetek" (Mt 18,20). Ha komolyan vesszük a) a teológia régi elvét, amely szerint a kegyelem a dolgok természetes rendjére épít, illetve b) a Szentírás tanítását, hogy „Isten a szeretet“ (1Jn 4,9), akkor egészen érthető, hogy ott, ahol a) az emberi természet különleges módon beteljesül, ill. b) ahol a szeretet különleges módon megvalósul, ott Krisztus is különös „kegyelmi intenzitással“ van jelen.

Kereszténység és szeretetközösségek

A kereszténységnek, mint a szeretet vallásának lényegéhez tartozik, hogy keresse azt az életmódot, amelyben a szeretet a legtökéletesebb mértékben megvalósítható. Lényegéhez tartozik, hogy ne felejtkezzék meg a Szentírás szaváról: „aki szeretetben él, Istenben él és Isten őbenne“ (1Jn 4,16) — és a krisztusi küldetésről: „arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást“ (Jn 14,35). — Ámde nem túlságosan mesterkélt elképzelés-e lélektani eredményektől várni a döntést arra vonatkozóan, hogy Krisztus elveit hogyan kell megvalósítani? — A probléma azonban azonnal megoldódik, ha felfigyelünk arra a tényre, hogy ezek a lélektani szempontok nem valami új utat javasolnak, csupán az elhanyagolt krisztusi elvekre hívják fel ismét a figyelmet. Hiszen ha a krisztusi szeretetelveket, a másokkal való törődés, a mások felé való megnyílás elveit megvalósítja valaki (vö. Sz. Pál szeretethimnuszát), akkor bizonyára rövidesen minden „szervezés“ nélkül, magától létrejön körülötte a közösség. Ennek igazolásaként nemcsak az ősegyház szeretetben vonzó közösségeire gondolhatunk, de általában mindazokra a nagy keresztény fellángolásokra az egyháztörténelem folyamán, amelyeknek természetszerű eredménye volt p szeretetközösségek létrejötte. (Gondoljunk a közösségekbe tömörülő remetékre, Assisi Sz. Ferenc követőire, vagy a fokolarinikre.) Inkább azt kell megállapítanunk, hogy ko14