Szolgálat 16. (1972)
Tanulmányok - Tomka Ferenc: Szeretetközösségek és kereszténység
Tomka Ferenc SZERETETKÖZÖSSÉGEK ÉS KERESZTÉNYSÉG* Egyes területeken ugyan a legkülönbözőbb vonatkozásban alkalmazzák a közösséglélektan eredményeit,' mégis ha a közösség egyént nevelő, egyént alakító jelentőségéről, a közösségek létrehozásának fontosságáról beszél valaki, nem egyszer elutasítással találhatja szembe magát, keresztény részről is. Egyrészt azért, mert az elmúlt évszázadok egységes, napjainkig ható tradícióval rendelkező társadalmai — amelyek valóban alakították, „hordozták“ az egyént — éppen a tradíció, a társadalmi kontroll kényszerítő ereje által sokszor gyökerében fojtották el a személyes kezdeményezés és kibontakozás lehetőségét. Másrészt mert sokszor a kisebb csoportok, „egyesületek“ sem jutottak nagyobb eredményre: Amint az egyén kiszakadt a „szervezett“ keretek közül és saját lábán kellett volna megállnia, tehetetlennek bizonyult. Lényeges félreértés volna azonban meghatározott embercsoportok negatív hatásait, eredményeit általánosítanunk, szabályként felfognunk, — ilyen alapon elutasítva a közösséget, mint olyat. Freud az ember alapvető igényére utal, amikor megállapítja: „hasonló jellegű élőlényekben ösztönös vonzódás él aziránt, hogy mind átfogóbb egységekbe tömörüljenek. Az egyén befejezetlennek érzi magát egyedül".2 Az említett igény azonban a legkülönbözőbb közösségi formákban fejeződhet ki és keresheti a megoldást, — olyan formákban is, amelyek nem kedveznek a személyiség kialakulásának. Tömeg, tradíció, tömegtársadalom Vannak emberi csoportosulások, amelyek rendkívüli összetartó erőről, cselekvőképességről, a kívülállókra gyakorolt vonzóerőről tanúskodnak, de tagjaik közt még sincs személyes kapcsolat. Az utcán összeverődött tömeg pillanatok alatt felduzzadhat. Tagjai — bár sosem látták egymást — most egybetartozónak érzik magukat, együtt kiáltják a jelszavakat, s ha valamelyikük egyszer elkezdte, akkor vele együtt gátlás nélkül törik össze azt, ami útjukban áll. A társadalompszichológia ilyen esetben lélektani tömeg ről beszél, „nyájösztönről“ (Trotter), utalva a tömeg létrejöttének és rugóinak értelemtől független, animális oldalára; — tömegszuggesztióról és infekcióról (Le Bon3), jelezve az összetartó szálak erejét, de személytelen voltát is. Egészen más szinten mozgott, de egyes vonatkozásokban — elsősorban az emberi kapcsolatok és magatartásformák „kívülrőli“ meghatározottságának * A dolgozat eredetileg a római Pápai Szent Tamás Egyetem szociológiái karának csoportlélektani szemináriumában készült. Az alábbiakban némileg egyszerűsített és folyóiratunk számára alkalmazott formában közöljük. 10
