Szolgálat 14. (1972)

Az egyház szava - A Szentatya a magyar zarándokokhoz

teremjetek és azt a szerepet töltsétek be ebben a világban, amit a lélek a testben (Lumen Gentium 38). Hallatlan küldetés ez: nem idegenül eltávolodni a világtól, hanem megváltoztatni, átalakítani, tökéletessé tenni, becsületesen együttműködni mindazokkal, akik tisztességgel ugyanezért a célért küzdenek.

A hit nem akadálya az emberi kibontakozásnak, hanem éppen — miként a Zsinat is mondja az Egyházról — „orvosolja és magasabbrendűvé teszi az emberi személy méltóságát, erősíti az emberi társadalom kötelékeit és mélyebb értelemmel és jelentéssel tölti el az emberek mindennapi tevékenységét" (Gaudium et Spes 40).

Minden keresztény legyen a jó és az igaz munkálója, példamutató a testvéri szeretetben és a társadalmi szolidaritásban; legyen az emberi személy Jogainak védelmezője, létezésének első pillanatától kezdve; legyen a zaklatottságban és a szenvedések közepette is a reménység hirdetője.

Egészen különös módon meg akarunk emlékezni a családokról, amelyek a társadalom élő sejtjei: e sejtekből fakad az Egyház és a haza jövőjét biztosító életerő. A családokban kapják ugyanis a felnövekvő nemzedékek az első nevelést, amely mindig megmarad, vagy legalábbis mély nyomot hagy az egész életre, ráüti bélyegét az ember későbbi gondolkodásmódjára és cselekvésére.

Ne mulasszátok el biztosítani gyermekeiteknek, fiataljaitoknak az Igazi vallásos nevelést és oktatást, párhuzamosan a megfelelő kulturális, hivatásbeli és állampolgári neveléssel. Ma mindenfelé sok a panasz e kényes és igen fontos feladattal kapcsolatban; egyes vidékeken a nehézségek különösen nagyok. De a nehézségeket legyőzheti — reméljük — a papok buzgó munkája és a velük együttműködő keresztény családok gondoskodása, amely családokat szinte „családi egyházaknak" lehet nevezni. A „Lumen Gentium“ 11. pontja szerint „a szülők legyenek a hit első hirdetői gyermekeik részére“.

Bárcsak felvirágoznának és szaporodnának nálatok is ezek a „családi egyházak“, az emberi és keresztény erények, az imádság, az egyenesség, a nagylelkűség szentélyei! Mert innen, a családokból fakadnak a papi hivatások, amelyekre népeteknek annyira szüksége van. Imádkozunk az Űrhoz, hogy adjon nektek hivatásokat.

Befejezésül a Szentatya legjobb kívánságait fejezte ki a magyar történelem második millenniumára a magyar egyháznak és államnak, óhajtva, hogy a kettő viszonyát „mindig az őszinteség és kölcsönös szívélyesség kapcsolatai jellemezzék, egymás Jogainak kölcsönös elismerésében és a magyar nép javát szolgáló lojális együttműködésben." A Patrona Hungáriáé közbenjárásával terjeszti Isten elé imáit, kérve az országra Isten áldását. Reméli, hogy újabb magyar csoportokkal is találkozhat majd.

66