Szolgálat 14. (1972)

Tanulmányok - Soós Márta: Guyart Mária tanúságtétele

még fájdalmasabban az a kettősség, amit már annakidején átélt mindennapi élete és belső igénye, hivatása között:

Testem a kolostorban élt, de szellemem, mely Jézus Leikéhez kapcsolódott, nem maradhatott zárva. Ez a Lélek Japánba, Indiába, Amerikába, Keletre, Nyugatra vitte gondolataimat, minden lakott vidékre. Átkaroltam a lelkeket, szívembe zártam őket s bemutattam az örök Atyának. Kísértem az Evangélium munkásait, mert hozzájuk tartozónak tudtam magamat. Szüntelen kértem a mennyei Atyát, mintha Jézus ügyvivője lennék, hogy örökségét adja vissza. Szeretetem a legel- hagyatottabbakat kereste a föld minden szögletén, ahol lelkem szüntelen vándorolt.

Erre az időre esik Jézus Szíve iránti tiszteletének elmélyülése, bár már eddig is nem egy jelét látjuk írásaiban, mintegy az Alacoque Margit-féle nagy kinyilatkoztatások előjátékaként. „Szeretett Fiam, Jézus Szíve által kérj engem — adja tudtára sürgetésére az Úr —, általa hallgatlak meg s teljesítem kéréseidet!“ Ettől fogva mindennap elmondja azt a magafogalmazta Imát, amelyben az isteni Szív által mutatja be imádását, szeretetét az örök Atyának mindazok helyett, akik nem imádják és nem szeretik, és kéri a megtestesült Igét: „amint te egy vagy az Atyával, a lelkek is, akiket neked bemutatok, vele és veled egyek legyenek.“

1639. aug. 1-én érkezik meg a kis úttörő csapot — Mária egy nóvértársá- val és a misszió világi alapítónőjével — kalandos és életveszélyekben nem szűkölködő tengeri út után Quebecbe. Ez akkor még csak néhány száz francia család faházas települése, a gyarmatosítás első fázisában. 33 évet, élete felét fogja itt tölteni. Végre „hazaért“: oda, ahová az Isten igazából szánta.

Ezen a munkatéren minden adottsága nagyszerűen érvényesülhet. Gyakorlati készségei: hol elöljáró, hol gondnoknő, szinte élete végéig, nagy szakértelemmel irányítja az építkezéseket, gondoskodik a díszítésről (hímzéshez, festéshez maga is jól értett), intézi a misszió minden ügyesbajos dolgát. Szellemi és pedagógiai képességei: gyorsan megtanulja a bennszülöttek nyelvét, sőt szótárt, bibliai történeteket, katekizmust állít össze irokéz és algonkin nyelven. Legnagyobb boldogsága a bennszülött kislányok tanítása; nehéz áldozat, amikor elöljárói elfoglaltsága miatt le kell erről mondania. Minden ellenszolgáltatás nélkül vállalta a tanítványokat, és soha egyetlen jelentkezőt sem engedett visszautasítani, bármilyen szűkösen voltak maguk is. Anyaian jó szívére nagy szüksége volt az idegenbeszakadt kis közösségnek éppúgy, mint az elhanyagolt, emberszámba sem vett bennszülötteknek.

Persze az indián szokások „barbárnak“ tűnnek tel előtte, de egyik levelében (hét-nyolcezret küldött el Kanadából, az ember nem érti, mikor!) éleslátóan állapítja meg: a bennszülöttek nem olyan udvariasak, mint a franciák, de sokkal jámborabbak és készségesebbek a jóra. Nagy előnye robusztus egészsége és bámulatos munkaképessége is. 1645-ös nagy betegségéig fáradhatatlan könnyedséggel dolgozott. Később sem kímélte magát: télen- nyáron négy órakor mondták közös imájukat a kápolnában, utána következett a napi munka.

60