Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Soós Márta: Guyart Mária tanúságtétele
vonzzák; csodálatosnak találja, hogy .Isten szól hozzánk a prédikációkban", s próbálja elmondani otthon a történeteket, amelyeket megjegyzett belőlük. Később saját gondolatait is emögé rejti. „Rendkívül tiszteltem az Ige hirdetőit. Meggyőződésem szerint semmi nagyobbat nem tehetnek." A liturgiát annál jobban szereti, minél inkább megismeri. Lelkiélete egyre erősebben a Szentírásból táplálkozik, elsősorban a zsolozsma zsoltáraiból és olvasmányaiból. Később már nem is olvas mást, mint a Szentírást. Rövidesen újoncmes- ternő lesz, ettől kezdve rendszeresen magyarázza is, és az erre való előkészület során mind mélyebben hatol beléje. Jellemző, hogy amikor misztikus élményeiről számol be, szívesen utal az Egyház tanítására: „A megtestesülés titkáról nyert világosság olyan fönséges dolog, hogy mást nem is mondhatok róla, mint az Egyház." A második meglepetést az Úr szerzi Máriának. Az 1631-es nagy szent- háromsági vízió egyben búcsú is a misztikus kegyelmektől. Itt, ahol a teljes istenbemerülést remélte, különös módon mintha csak szárazság és megpróbáltatások várnának rá. Sok aggodalma és keserűsége van fia miatt: időnként úgy látszik, hogy a gyermek élete rossz vágányra csúszik, s ilyenkor felújul benne az önvád. Lelkiatyját, egy ferencest, aki 12 évig megértőén irányította, máshová helyezik. Ettől kezdve a jezsuiták vezetését keresi, de a váltás nem megy zökkenők nélkül. Búskomorság, hit és engedelmesség elleni kísértések környékezik, eljut a kilátástalanság érzéséig és az öngyilkosság gondolatáig. Néha kis időre föllélegzik, hogy aztán újult erővel kezdődjék a pergőtűz. Mire jó mindez? Isten ismét előre-dolgozik valami új felé. Ahogyan nővére házában való tartózkodását joggal nevezi visszatekintve „noviciátusának", úgy most alakul ki benne az a teljes belső függetlenség, amelyre a jövendő misszionáriusnak szüksége van. „Kanada Teréze“ Mária félreérthetetlenül aktív alkat. Mindig boldogan beszélt Istenről, Isten dolgairól mindenkinek, aki hajlandó volt meghallgatni. Égetett a vágy, hogy odakiáltsam a világnak: Szeressétek a nagy Istent, a szeretet Istenét! Hogyan lehet ésszel bíró lény közömbös, szeretetlen a Szeretettel szemben?! Féltékeny szívvel kiáltottam a mindenható Atyához: Ó, Isten, mindenek Ura vagy, de nem mindenki gondol rád. Pedig ha ismernének, jobban szeretnének, mint én ). . . 1634-ben álmában egy ismeretlen vidéken látja magát, ahol a Szent Szűz várja. „Fölébredtem: szívemben édes béke honolt és az a gondolat, hogy megtérítem az országot, amelyet láttam." A valóság persze, a 17. század kellős közepén, nem ilyen egyszerű, öt évnek kell eltelnie, míg apránként kiderül, hogy az ismeretlen ország: Kanada, és főleg míg a belső és külső körülmények bámulatos összejátszásából az összes illetékes tényezők — a kezdeti kinevetés és megrökönyödés után — belátják, hogy valóban oda szólítja hivatása. A közbeeső idő valóságos lelki vértanúság számára. Újból, 59
