Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Soós Márta: Guyart Mária tanúságtétele
a pontig jutott léleknek nem számít többé, hogy a foglalkozások zűrzavarában, vagy az egyedüllét magányában tartózkodik-e? Minden mindegy, mert ami érinti, ami körülveszi, ami érzékeire hat, nem akadályozza többé az állandóan cselekvő szeretet működését. Mária nővér — száraz koszton Mikor kisfia 11 éves lesz, nővére elvállalja nevelését, és végre beléphet a Tours-i orsolyitákhoz, fölvéve a Megtestesülésről nevezett Mária nevet. (A társulatot Merici Sz. Angéla alapította Bresciában 1535-ben, elsőrendű területe a leánynevelés.) Azért oda, mondja, „mert őket a lelkek szolgálatára alapították". Az első meglepetés, amelyet itt nekünk szerez: harminckétéves fejjel, nagy misztikus élményekkel és önálló háztartási, üzleti gyakorlattal a háta mögött, olyan rugalmasan és könnyedén illeszkedik bele a közösségbe, mintha mindig ott élt volna. „Félretettem az önmegtagadás különböző eszközeit. Az engedelmesség iránt soha a legkisebb ellenkezés sem élt bennem. Hibáimat gyermeki készséggel javítottam. Mindenekfelett szerettem hivatásom és a kolostori élet gyakorlatait. Mintha Isten Lelke áradt volna az előírásokból, a szertartásokból.“ Ezek a sorok ismét egyik alaptulajdonságára világítanak rá: arra a hűséges egyházias lelkületre, amely ezt a karizmatikust mindvégig jellemzi. Vallja, hogy a szentségekből élt és kapott minden jót: a gyónásból, a szentáldozásból. Jellemző, hogy az első nagy megvilágosítás azonnal gyónásra készteti. Nem egyszer olyan papot talál, aki „csak szokás szerint gyóntat“. Ilyenkor „bezárul a szíve", vagyis nem tud számot adni magáról. De nyugtalanság, kétely ilyenkor sem marad benne, hanem magával viszi a szentség hatásait: „Erőt kaptam a jóra, az erények gyakorlására, fokozódott reményem és Isten jóságába vetett bizalmam.“ A lelkivezetést nélkülözhetetlennek mondja a benső életben. „Sohasem ragaszkodtam megvilágosítá- saimhoz, természetes vagy természetfeletti ismereteimhez. Mindig hűségesen alárendeltem véleményemet. Amint ez bennem megvan, ennek gyakorlatát szeretném másokban, minden Isten szolgálatára hívott lélekben is látni." Pedig nem egyszer, értetlenségből vagy óvatosságból, ugyancsak kemény próbára tették! Egyik gyóntatója pl. úgy találja, nem elég tisztelettudó Istennel szemben. Megpróbál „visszavonulni", ilyenformán: „Tisztaságos Szeretet! Engedelmeskednem kell helyettesednek. Ezt kívánja. Bocsáss meg. Engedelmeskednem kell!“ Végül is „lelkivezetőm rámhagyta a dolgot, és szabadon engedelmeskedtem a Szentiéleknek.“ Engedelmes készség és lelkiismereti szabadság ilyen egyensúlya még a nagyokban is ritka. Különben értékes lelki följegyzéseit is lelkivezetői felszólításnak köszönhetjük. Magától eszébe sem Jutott írni. „Engedelmeskedem — egyszerűen —, mert a kegyelmet úgy kell leírnom, amint megismertem.* Az egyházi szertartások gyermekkora óta 58