Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Soós Márta: Guyart Mária tanúságtétele
önkéntes vezeklésének szigorú gyakorlataihoz kísértések, megaláztatások, az önáltatástól való félelem, belső szárazság járulnak. Először megzavarodik, de aztán hallja a belső szót: „Pax huic domui!“ „Azóta sohasem veszítettem el a belső békét.“ Lelkiségének alapvonása talán éppen ez a békés készség. Istennel való viszonya az érzelmi gazdagság, bizalmas, szinte merész közvetlenség, meg az egyszerű, diszkrét odaadás sajátos összhangja. „A Szentlélek vezetett, tanított, s akarata szerint alakultam. Isten útján, titokzatos vezetése mellett sohasem akartam többet tudni, mint amit éppen értésemre adott. Nem emlékszem, hogy egyszer is türelmetlen lettem volna a benső elhagyatottság, a megpróbáltatások idején.“ „Egyszerűség kell! Egyszerűség teszi a szenteket!“ Hamar eljut a lényegig: „Szeretet a nevem — mondja neki az Úr —, s azt akarom, hogy ezentúl így nevezz.“ Természetesen most már szeretné életének külső kereteit is egybehangolni vágyaival, vagyis szerzetbe lépni. Nővére azonban arra kéri, legyen segítségükre a háztartásban és az üzletben. Úgy találja, a Gondviselés intézkedése ez. Sógora szállítási nagyvállalkozó, s Mária maga is kénytelen elismerni azt a „sajátos kereskedői talentumot“, amelyet Isten kölcsönzött neki. És most lássuk, mik az imént festett misztikus élet napi keretei: A nap jő részét egy raktárnak használt istállóban töltöttem. Néha még éjfélkor is az ajtóban álltam és ellenőriztem az áruk ki- és beszállítását. Szolgák, fuvarosok, ötven-hatvan ló képezték napi társaságomat. Nővérem és sógorom munkája is rám maradt, mikor vidéken jártak. Ez elég gyakran történt. Időnként visszavonultam a zajból, hogy Vele időzzek. Szinte azonnal hívtak, örvendezve mentem le, mondván: „Menjünk, lelkem Kincse! Te akarod. Ez nekem elég. Velem vagy, ezt a munkát is érted vállalom.“ Legegyszerűbb foglalkozásaimban karoltam át legmelegebben. Hihetetlen könnyedséggel végeztem munkámat. Vidám voltam, joggal hitték, hogy jól érzem magamat közöttük. Pedig Istenhez tartozásom tett oly kedélyessé. Mindenki szereti a házban. A cselédek közt azért népszerű, mert versenyt dolgozik velük a háztartásban, őket is kiszolgálja, ha betegek, ápolja, az uraság felé pártjukat fogja. „Mélységesen lekötelezve éreztem magamat a szolgálat alkalmaiért.“ Sógora elragadtatva látja, hogyan virágzik fel a vállalat a keze alatt, s hamarosan üzletvezetőjévé „lépteti elő“. Persze ugyancsak meg lennének lepve, ha tudnák azt, amiről sejtelmük sincs: éjszakai virrasztásait, imáit, elragadtatásait, aszkézisét. Minderről csak lelkivezetője tud. A „finom, de keresztrefeszítő isteni érintések“ hatására nagylelkűsége kivirágzik: „Nem volt többé nehéz a kereszt. Ellenkezőleg, az ítélet napjáig hordoztam volna. Boldog voltam, mert Isten boldog, mert öröktől fogva az, aki!“ 28 éves korában eljut oda, amit „lelke alapvető állapotának“ nevez: Szellemem egyszerűsödött. Érzelem nélküli, bensőséges ima tápiáit. üdvözítőm megvonta nagy elragadtatásaimat, s azóta lelkem központjában, Istenben maradtam. Egyszerű, boldogító, kifejezhetetlen valóság, ide érzelem nem hatol. Az eddig 57
