Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Teilhard de Chardin írásaiból
amit nem érinthet a pluralizmus. Hiszed Krisztust — és a lelkiismereted, a csoporthoz-tartozásod, állapotod, korod, természeted fogja meghatározni: milyen formában fejezed ki ezt a hitet. A jövő egyháza a communio, a közösség egyháza lesz — kifelé nyitott, Krisztusról tanúskodó, előjogokat nem revendikáló, felnőtt, öntudatos keresztények gyülekezete. Bibliográfia: Laloux, Joseph: Seelsorge und Soziologie. Luzern 1969. Goddijn, Hans u. Walter: Sichtbare Kirche, Ökumene u. Pastoral. Wien 1967. Houtart, Frangois-Remy, Jean: Milieu urbain et communauté chrétienne. Marne, 1968, Houtart-Remy: Sacerdoce, autorité et innovation dans I' Eglise. Marne, 1970. Carrier, Hervé-Pin, Emile: Essais de sociologie religieuse. Spes, Paris 1967. Matthes, Joachim: Religion und Gesellschaft. Rowohlt, Hamburg, 1967. McCormack, Arthur: Population: Justice dans le monde, Louvain, 1971. Tome XII. No. 3. pp. 291-311. Teilhard de Chardin 1. LEVÉL LEGFŐBB ELÖLJÁRÓJÁHOZ, P. JANSSENS-HEZ (Cape Town, 1951. október 12.) Főtisztelendő Atyám! P(ax) C(hristi). Most, amikor éppen el akarom hagyni Afrikát (két hónapos munka: ásatások, és nyugalom után), úgy érzem, kedvező alkalom kínálkozik arra, hogy röviden tájékoztassam: mit gondolok és hol is állok. Természetesen nem felejtem azt, hogy Főtisztelendőséged a „Generális", de ugyanakkor (éppúgy, mint három évvel ezelőtt rövid római beszélgetésünk során) azzal az őszinte nyíltsággal szólok, amely a Társaság egyik legértékesebb kincse. 1. Mindenekelőtt azt gondolom, hogy Főtisztelendőségednek el kell fogadnia engem úgy, ahogy vagyok, — vagyis: azzal a velemszületett adománnyal (vagy gyengeséggel), amelynek következménye alapmagatartásom: már gyermekkorom óta lelki életemet egy bizonyos „érzés“ vette egészen hatalmába, a világ szerves valóságának mély átérzése. Ez a sejtés kezdetben eléggé határozatlan volt lelkemben és szívemben, de évek múltán fokozatosan biztos és világos jelentést kapott: a világegyetem egyetlen végpontba összefutó fejlődés és ennek az összpontosulásnak (convergence) a csúcsa Övele esik egybe, „in quo omnia constant“, Akiben minden fennáll, Akinek szere- tetére a Társaság tanított meg engem. Annak a tudata, hogy a világ fejlődés és hogy Jézus Krisztus foglalja össze a mindenséget, rendkívüli, kimeríthetetlen fényforrás és belső erőforrás lett számomra; olyan légkör, amelyen kívül már fizikailag lehetetlen lélegeznem, imádnom és hinnem. És amit magatartásomban nyakas- ságnak és hajlíthatatlanságnak vettek harminc év óta, az nem más, mint 47
