Szolgálat 14. (1972)

Tanulmányok - Bangó Jenő: Város, egyház, papság

helye nem szükségszerűen a szeminárium. El lehet képzelni más módozato­kat is. Bizonyos esetekben még az esti kurzusok sem kizártak, c) Fel lehetne szentelni házas férfiakat is, akiknek Krisztushoz való hűsége bizonyított, és tapasztalatuk az életben garancia a hívők szolgálatában (vő. a szinoduson: „viri probati“). Minden változás ellenére azonban a papság különleges hivatásra épül. Helyesebbnek tűnik, ha nem „a hivatásról“, hanem „hivatásokról“ beszélünk. Mindenkinek „saját“ útja van Krisztushoz, és Krisztus is úgy közeledik hozzá, hogy temperamentumát, érzelmeit, intelligenciáját és tehetségét ala­kítja karizmákká. A csoport tagjainak egy része a pap teljes „diszponibilitását“ igényelte, vagyis hogy teljesen papi feladatoknak szentelje magát. Mások úgy gondol­ták, hogy mikor a klasszikus papi funkciók már kellőképpen el vannak látva (pl. a plébánia papságával), lehetnek párhuzamosan olyan papok, akik világi állásban vagy fél-állásban dolgoznak. Zárógondolatok a hit jövőjéről Döpfner müncheni bíboros írja, hogy kereszténynek lenni ma már nem magától értetődő. Nem születünk bele egy előre elkészített, mozgolódás nélküli, szolidan és szilárdan a helyén álló keresztény társadalomba. A ke­reszténység, a Krisztusba vetett hit olyan tény, amit életünk folyamán élünk, elmélyítünk, esetleg elkanyarodunk tőle az élet bizonyos fázisaiban (nem lehet-e pl. a fiataloknál biológiai ateizmusról beszélni?), majd visszatérünk hozzá, hogy szilárdan tanúskodjunk mellette. A technicizált világban nem lehet túl gyorsan és minduntalan az Egyház, a hit tekintélyére hivatkozni. A társadalom egyre kevesebb tekintélyt fog elismerni; sem az ész, sem a szép­ség, de még az eredményesség előtt sem fogunk minden esetben egyértel­műen fejet hajtani. A jövő társadalma pluralista társadalom lesz, amelyre valószínűleg köz­vetlenül a planetáris társadalom következik, — ennek vizsgálata azonban már nem a szociológus, hanem a futurológus feladata. A gondolat, a techni­kai haladás, és a művészetek szabad körforgalma — az általános jólét fel- tételezésével — lehetővé teszi, hogy demokraták és szocialisták, hippik és tradicionalisták együtt, illetve egymás mellett éljenek, a másik szabadságá­nak tiszteletben tartásával. Az egyetlen norma, amit mindenkinek respektál­ni kell, roppant egyszerű: a sokaság normája. A föld százmilliói egymás mel­lett kell hogy éljenek: senki ne vegye el a másiktól a napot, az élelmiszert, a levegőt, a mozgást. Az egyén szabadsága a tömeg-pluralizmusban — ez lesz a legfőbb társadalmi érték. Ugyanígy lesz a hit vonalán is. Az Istenben hivés kérdése lesz a leg­fontosabb; keresztények számára a Krisztus-hit. Ez lesz az egyetlen alappillér, 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom