Szolgálat 14. (1972)

Ember és világ

EMBER ÉS VILÁG

Korunk kutatásainak és gondolkodásának középpontjában az ember áll: az önmagát és a világot fölfedező, fejlesztő és veszélyeztető ember. Ezért olyan nagy az érdeklődés az emberrel foglalkozó tudományok iránt. Amikor ezévi számaink főtémájául is az embert választottuk, természetesen nem tudományos antropológiát, szociológiát vagy pszichológiát kívánunk adni. Ez nem feladatunk. A kereszténység elvileg az emberség végső alapjaival és összefüggéseivel foglalkozik: erről szólt húsvéti számunk (Természet és természetfölötti), gyakorlatilag pedig egy bizonyos magatartást jelent. Ennek a magatartásnak minden időkre érvényes ideálja az emberré vált Isten: Jézus Krisztus személyében áll előttünk. Ideális ember az, aki Krisztus nyomán Istennek munkatársa e világban. Erről a sokoldalú feladatról próbálunk egyetmást elmondani ebben a számban. „Az ember szolgál tehát ennek az egész fejtegetésnek vezérfonalául, mégpedig az ember mint egység és egész, szívével és lelkiismeretével, értelmével és akaratával, testestől-lelkestől“ (Gaudium et Spes konst. 3). Minden mozaikdarabból ugyanaz a végkövetkeztetés tárul elénk: a keresztény a világban él, de nem a világból való — és megfordítva: független a világtól, de mindenki másnál szenvedélyesebben dolgozik és hoz áldozatot a világért. Tudja, hogy Isten kegyelméből van mit adnia a világnak, de azt is, hogy a lehetőség kötelességet, a talentum felelősséget jelent. >rAz öröm és a reménység, a fájdalom és a szorongás, ami a modern idők emberét, főként a szegényeket és a szenvedőket eltölti, öröm és reménység, fájdalom és szorongás Krisztus tanítványai számára is. Lelkűkben mindaz visszhangra talál, ami igazán emberi“ (uo. 1).

Nyitó tanulmányunkban Alszeghy Zoltán a teremtés és megváltás hitigazságainak alapján elénk állítja az Istennel, a közösséggel és a világegyetemmel viszonyba lépő, s ezzel önmagát alakító ember körvonalait. Az ezúttal Afrikából jelentkező Zichy Aladár magvas lelkiismeretvizsgálati anyaggá sűríti a modern világhoz váló viszonyunkat. Johannes Gründel morálisprofesszor manapság ritka segyensúllyál nyúl a nemi erkölcs forrongó kérdéseihez, ismét az egyetlen szolid alapból,

3