Szolgálat 13. (1972)

Az egyház szava - A megkötözött mindenhatóság (J. H. Newman)

nemcsak ezt teszi: utolsó akar lenni az emberek között, lemond a tagjai fölötti szabad rendelkezésről, és csak azért szakad ki anyjának oltalmazó karjából, hogy kiszolgáltassa magát pogány zsoldosok önkényének.

De most már bizonyára végére jutottunk ezeknek a csodáknak — hiszen megrepesztette a sziklát! Feltámadott sírjából és felment a mennybe. Nagy- messze van a földtől, biztonságban minden megszentségtelenítéstől, s a test és lélek, amelyet magára vett, amennyire csak teremtett természetnek ez lehetséges, résztvesz a Mindenható korlátlan szabadságában és függetlenségében. De nem, — még mindig nem hagyta el a szenvedés lehetőségének birodalmát. Úgyis kitaláljátok, mit akarok most mondani. Hát annyira szükségletévé lett-e a fogság, hogy megint el tudna jönni a földre, azért, hogy — amennyire ez lehetséges — újból alávesse magát neki? Akkora értéket tulajdonít a teremtményei iránti engedelmességnek, hogy távozása előtt, éppen elárultatása estéjén, gondja volt rá, hogy halála után fogságát a világ végéig folytassa? Testvéreim, naponta szemünk előtt van a nagy igazság: teste és vére állandó csodáját rendelte látható színek alatt, hogy ezzel minden időkön át rámutasson a megkötözött Mindenhatóság titkára.

Vette a kenyeret, megáldotta és átváltoztatta testévé; vette a bort, hálát adott és átváltoztatta vérévé, és papjainak teljhatalmat adott, hogy ugyanazt tegyék, amit ő tett. így tehát továbbra is bűnösök kezében van. Egy gyönge, tudatlan, bűnös ember hozza létre a neki kölcsönzött papi hatalomnál fogva a Legfölségesebb jelenlétét. Szűk tabernákulumba rejti és bűnös népnek osztja ki. Csak az imént tisztultak meg a halálos bűntől, és megnyitják neki ajkukat; nemsokára megint a halálos bűn felé fordulnak, mégis befogadják szívükbe; a hiúság, önzés, nagyravágyás és büszkeség foltjai éktelenkednek rajtuk, mégis gondolkodás nélkül vendégül látják; könnyelműek, langyosak, világias gondolkodásúak, mégsem riadnak vissza attól, hogy maguknál üdvözöljék. Ó, hiszen még azok is, akik komolyabban igyekszenek, hideg szívvel és szórakozott elmével veszik magukhoz és hamvába fojtják a szeretetet, amely — ha megnyílnának neki — parazsával lángragyullasztaná őket. így van ez legjobbjainkkal; hát akkor a legrosszabbak? Mit mondjak a szentségtörésekről? betöréséről olyan szívekbe, amelyek bocsánatot nem nyert súlyos bűnök szennyét hordják? a hallatlan megszentségtelenítésről, amikor időről-időre a hitetlenség még az Úr szent oltárához is közeledni merészel és istengyalázó módon birtokába keríti?

Látjuk, testvéreim: ha Istent egyszerűen mindenhatónak valljuk, akkor csak tökéletlen ismeretünk van róla. Az a Mindenható ő, aki mindenhatósága ellenére gyöngeséggel képes magát körülvenni és saját teremtményei foglyává lenni. Ha szabad így fejeznem ki magam: megvan az a felfoghatatlan hatalma, hogy hatalomfosztottá tudja tenni magát. Ha tökéletesen meg akarjuk ismerni Öt, akkor abba a gondolatvilágba kell elmélyednünk, amelyet az „Emmanuel“ és a „Jézus“ név sugall.

John Henry Newman

59