Szolgálat 13. (1972)
Tanulmányok - Karl Rahner: Tudományos világkép és vallás
TANULMÁNYOK Karl Rahner TUDOMÁNYOS VILÁGKÉP ÉS VALLÁS Amikor az ember tudatosan vállalni kezdi életét, már egy adott világban találja magát. Ez a világ nemcsak a valóságok világa. Már csak azért sem, mert a valóságok mindig csak tudattartalmakként, tehát szemlélet és vélemény alakjában vannak adva bennünk. Az a világ, amelybe indulásunkkor belecsöppenünk, az ismeretek, vélekedések, felfogások, meggyőződések, s az ezeken nyugvó szabályok és viselkedésmódok világa. Ezt a világot az előttünk élő emberek már megalkották, úgyhogy kezdeti világképünket hagyományként kapjuk. Nemcsak tárgyilag kezdi mindegyikünk életét már előre megadott világgal, hanem szellemileg is. Ez a szellemi örökség, amelytől soha nem függetleníthetjük magunkat, kétfajta: metafizikai és történelmi. Metafizikai örökség, másszóval: minden lehetséges próbálkozásunk, hogy a dolgokkal való kísérletezés során felépítsük világképünket, már kiindulásában magában hord egy sor metafizikai, tapasztalat-előtti tételt. Ezeket már eleve általános érvényűnek érezzük. A mindenkor csak rész-jellegű tapasztalat valamelyest igazolja ugyan őket, de valójában ilyen módon nem bizonyíthatók. Ilyen tételek: hogy van valóság, hogy ez mindig és mindenütt engedelmeskedik az ellentmondás elvének, hogy a valóságok között összefüggés áll fenn és minden különbözőségük ellenére egyező adottságaik vannak, hogy mindennek van elégséges oka, stb. A gondolkodásnak és a létnek ez az eleve adott szerkezete csak annak lesz megokoltan világos, hitelesen bizonyított, aki a bizalom szabad aktusával reáhagyatkozik. Nincs rajta kívül támaszpont, amely bizonyíthatná. — Szellemi életünk azonban történelmi örökséggel is kezdődik, amelytől soha nem függetleníthetjük magunkat. Hiszen mi, egyes emberek, nemcsak metafizikai elvekkel kezdjük értelmes életünket, hanem mindig már körvonalazott, ránk hagyományozott világképpel is. Még ha meg is kíséreljük, hogy ezt a világképet felülvizsgáljuk és kijavítsuk, szellemi odysse- ánk vezércsillaga akkor is ez a kiindulási pont lesz. Még ha forradalmian tiltakoznánk is ellene, még ha teljes bizalmatlansággal néznénk is rá, akkor sem szabadulnánk meg tőle. Hiszen tiltakozásunkban is éppen vele vagyunk viszonyban, vele foglalkozunk, és nem mással; nem kellene tiltakoznunk ellene, ha nem léteznék. Mindenki mástól teljesen független világnézetet 5
