Szolgálat 13. (1972)
Természet és természetfölötti
Tisztán kell tehát látnunk a „természet“ és a „természetfölötti“ szerves kapcsolatát és „minőségi“ különbségét. Isten és az ember viszonyát Jézus Krisztus, az Istenember fényében kell szemlélnünk. De már elvileg is helyesen kell felfognunk az immanencia és a transzcendencia kapcsolatát. Karl Rahner alapvető tanulmánya erre az alapvető tisztázásra segít el bennünket: Isten nem egy „darabja“, eleme a tapasztalható világnak, hanem transzcendens alapja, minden lét Forrása, és — ahogy már Sz. Tamás tanította — a valóság természetes birodalmában mindent „másodlagos“ okok által művel; nem „kívülről nyúl bele“ a világfolyamatba, hanem a létet adva önálló cselekvőkké teszi a teremtményeket. Ezt a gondolatot fejleszti ötletesen tovább Weissmahr Béla felfogása a csoda manapság sokat vitatott kérdéséről. Nemeshegyi Péter a kegyelem teológiáját a Szentírásból emeli ki, elvonatkoztatva a teológiai iskolák (részben már elavult) vitáitól. Mi az a „kegyelmi adomány“, mit ad nekünk az Isten? önmagát! „A leg- fölségesebb kegyelmi adomány, amely az Atyaisten kegyelmes szerető szívéből születik, abban áll, hogy részesülünk az Atya és a Fiú isteni egységében. Ez azáltal válik valósággá, hogy az Isten Szentleikét adja nekünk“ — Nagy Ferenc tanulmánya a keresztény természetiölötti hivatását körvonalazza, különös tekintettel az erkölcsi problémákra. Béky Gellért, továbbszőve és új szempontokkal egészítve ki az 1. számunkban felvetett problematikát, „a múlt fényében“ akarja tisztázni a „papi“, „szerzetesi“, „világi“ lelkiség jellegzetességeit, rámutatva a keresztény spiritualitás alapvető egységére. Thomas Merton-sseraeZ- vényünk és könyvszemlénk, P. Orosz jegyzetei, vagy az olvasóinktól kapott levelek is központi témánk egy-egy szempontját illusztrálják: óvnak a túlzott aktivizmustól, naturalizmustól, vagy pedig a hitből, Jézus misztériumából táplálkozó szemlélődésre és a szolgáló szeretet gesztusaira hívnak. A kegyelemből élő keresztény ember, legyen az elmélkedő teológus, szemlélődő szerzetes, vagy a mindennapokkal hadakozó családapa, édesanya, lényegében egy és ugyanazon biztatást sugározza felénk: „Legyetek az én követőim, mint én Krisztusé!“ (1 Kor 4,16) 4 k
