Szolgálat 13. (1972)

Tanulmányok - Thomas Merton: A szemlélődés magvaiból

Velünk másképpen van. Isten meghagyja szabadságunkat: azzá lehetünk, amivé akarunk. Tetszésünk szerint lehetünk önmagunk, vagy nem. Szabadságunkban van, hogy valódiak, vagy valótlanok legyünk. Lehetünk igazak vagy hamisak, a választás a mienk. Viselhetünk egyszer ilyen, másszor meg amolyan álarcot, és ha úgy akarjuk, sohasem mutatkozunk igazi arcunkkal. De nem választhatunk büntetlenül. Az okoknak megvannak az okozatai, és ha hazudunk önmagunknak és másoknak, nem várhatjuk el, hogy akkor találjuk meg az igazságot és valóságot, amikor éppen akarjuk. Ha a hamisság útját választottuk, ne legyünk meglepve, ha az igazság faképnél hagy, mikor végre megkívánnánk!

A mi hivatásunk nem egyszerűen az, hogy legyünk, hanem hogy együtt dolgozzunk Istennel saját életünk, saját identitásunk, saját sorsunk megteremtésében. Szabadok vagyunk és Isten fiai. Ez annyit jelent, hogy nem passzívan kell léteznünk, hanem tevékenyen résztvennünk az Ó teremtői szabadságában, saját életünknek és mások életének területén, azzal, hogy az igazságot választjuk. Jobban kifejtve: éppen arra vagyunk hivatva, hogy megosszuk Istennel igazi lényünk megteremtésének munkáját. Kitérhetünk ez elől a felelősség elől úgy, hogy álarcokkal játszadozunk, és ez tetszik nekünk, mert olykor szabad és teremtő életmódnak látszhat. Nagyon könnyű és úgylátszik mindenki élvezi. De hosszú távra igen nagy és igen szomorú az ára, Igazi valónk kimunkálása Istenben — ezt hívja a Biblia „üdvösségünk munkálásának" — áldozatot és gyötrelmet, kockázatot és sok könnyet kíván. Megköveteli, hogy minden pillanatban nagyon figyeljünk a valóságra és nagyon hűségesek legyünk Istenhez, amint homályosan kinyilatkoztatja magát minden új helyzet titkában. Előre nem tudjuk tisztán, mi lesz a munka eredménye. Teljes identitásom titka rejtve van Őbenne. Egyedül Ö tehet azzá, aki vagyok, vagy inkább aki akkor leszek, ha végre egészen leszek. De ha nem kívánom ezt az igazi valómat és nem dolgozom megtalálásán Vele és Benne, akkor a mű sohasem jön létre. Véghezvitelének módja titok; senki mástól meg nem tanulhatom, csak Tőle. Hit nélkül nincs mód eljutni a titokhoz. De a legnagyobb és legértékesebb ajándék a szemlélődés, mert az tesz képessé, hogy meglássam és megértsem: mit akar Ö véghezvinni általam.

Azok a magok, amelyeket Isten akarata minden pillanatban elvet szabadságomba, a saját identitásomnak, saját valóságomnak, saját boldogságomnak, saját szentségemnek magvai.

Visszautasítani őket annyit jelent, mint mindent elutasítani. Elutasítása ez saját létemnek és valómnak, azonosságomnak, igazi énemnek.

Nem elfogadni, nem szeretni, nem tenni Isten akaratát annyi, mint visszautasítani létezésem teljét. ,

Ha pedig sohasem leszek azzá, aminek szántak, hanem mindig az maradok, ami nem vagyok, akkor az örökkévalóságot ön-ellentmondásban fogom eltöl34