Szolgálat 13. (1972)
Tanulmányok - Nagy Ferenc: A keresztények erkölcsi hivatása
teni, mert egyszerre leszek valami és semmi, élet, amely élni vágyik és halott, és halál, amely halott szeretne lenni és nem tud egészen meghalni, mert még mindig léteznie kell. Azonosságom titka Isten szeretetében és irgalmában rejlik. Azért egyetlen problémától függ egész életem, békém és boldogságom: fölfedezni önmagamat, miközben fölfedezem Istent. Ha megtalálom öt, meg fogom találni saját magamat, és ha megtalálom a magam igazi énjét, megtalálom Ót. Ez egyszerűnek látszik, de valójában mérhetetlenül nehéz. Sőt ha magamra vagyok hagyatva, egyszerűen lehetetlenné válik. Mert igaz, hogy a magam eszéből is megismerhetek valamit Isten létére és természetére vonatkozólag, de semmi emberi és értelem-adta módon nem tudok eljutni a Vele való kapcsolathoz, az Ö bírásához, pedig csak így fedezhetjük fel azt, hogy valójában kicsoda ö és ki vagyok én őbenne. Olyasvalami ez, amit az ember sohasem érhet el egyedül. És nem segíthet neki ebben a munkában sem valamennyi ember együttvéve, sem a mindenség valamennyi teremtménye. Az Egyetlen, aki megtaníthat rá, hogyan találom meg Istent: Isten. Ö maga, egyedül Ö. Nagy Ferenc A KERESZTÉNYEK ERKÖLCSI HIVATASA A II. vatikáni zsinat tanításának jelentékeny részében ugyan erkölcsi kérdésekkel foglalkozik, de kifejezetten az erkölcsteológia tudományának és tanításának csupán egy (magyar fordításban három rövid) mondatot szentel. Ez a pár sor azonban olyan gazdag tartalmú és tömény megfogalmazású, hogy már magában is pontos helyzetjelentést ad a morális állásáról, és az időszerű kérdések egész sorát érinti. „Különös gondot kell fordítani az erkölcsteológia tökéletesítésére. Ennek a tárgynak tudományos előadása egyre jobban a Szentírás tanításából táplálkozzék. Világítsa meg a keresztények Krisztusban gyökerező hivatásának magasztosságát, és azt a kötelességüket, hogy gyümölcsöt teremjenek a szeretetben a világ életéért“ („Optatam to- tius“ 16). Ha „különös gondot kell fordítani“ a morálisra, ennek főleg két okát jelölhetjük meg. Egyik az, hogy az utóbbi évszázadok során, minden jó szolgálata ellenére, a teológiai tudományoknak fejlődésben egyik meglehetősen hátramaradott területévé süllyedt, nevezetesen nagyon elszakadt a teológia központi ágaitól, a biblikus meg a dogmatikus teológiától. A másik ok pedig 35
