Szolgálat 13. (1972)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Mi a kegyelem?

feltámasztotta Urunkat Jézust, aki vétkeinkért halált szenvedett és meg- igazulásunkért feltámadt“ (Rém 4,24-25), azt az Isten „igaz embernek“ hirdeti ki. A „megigazulás“ (iustificatio) az Isten felmentő ítélete, amellyel nem a bűntelen kap elégtételt, hanem a hivő és megtérő bűnös bocsánatot. A hit és keresztség ugyanis, amely összekapcsol bennünket Krisztussal, teljesen lemossa, kiöli belőlünk a „bűnt“ és megszabadít a bűn és a sátán rabsága alól (Róm 5,1-10; 8,1; 1 Kor 6,11; Kol 1,13-14; 2,13).

Természetesen az Isten bűnbocsátó, felmentő ítélete nem üres szó, hanem teremtő erő. Akit az Isten igaznak mond, azt ezáltal igazzá teszi: az Isten szava alkotó szó. Mint ahogy első teremtő szava a semmiből alkotott világot, úgy lesz belőlünk megváltó szava által „új teremtmény" (2 Kor 5,17; Gál 6,15; Ef 2,8-10), — éspedig úgy, hogy az Isten kiárasztja ránk saját Lelkét, a Krisztus Lelkét. „A nekünk ajándékozott Szentlélek által kiáradt szívünkbe az Isten szeretete“ (Róm 5,5). Az isteni szeretetet magát küldi Isten a hivő szívébe: ez az isteni szeretet nem más, mint a Szentlélek. Ö az, aki bennünket vezet és mozgat; őáltala ismerjük meg az Isten gondolatát; őáltala szeretjük az Istent és leljük örömünket akaratában (Róm 8,9. 15-16; 1 Kor 3,16; 6, 19; Ef 1,13, stb.).

Ez a Szentlélek elválhatatlan a feltámadt Krisztustól (1 Kor 15,45). Leikével együtt maga Krisztus jön híveihez. Mi Krisztust öltöttük magunkra (Gál 3,27), Krisztusban élünk (Róm 6, 11), „egy lélek“ vagyunk Krisztussal (1 Kor 6,17), Krisztus él bennünk (Gál 2,20), növekszik bennünk (Gál 4,19). Mindnyájan „egy test“ vagyunk: a Krisztus teste (Róm 12,5); mindnyájan „egy ember“ vagyunk Krisztusban (Gál 3,26-28). A Krisztusba és Szentlélekbe öltözött új embernek „Krisztus révén egy Lélekben szabad útja van az Atyához“ (Ef 2,18). Mint Krisztus testvérei és társörökösei azzal a szóval szólíthatjuk Istenünket, amelyhez eredetileg csak Jézusnak volt joga: „Abba, Édesatyám“ (Róm 8,14-17; Gál 4,4-7).

A Szentlélek bennünk „a lélek törvényévé“ (Róm 8,2) válik. Vagyis megvalósul bennünk Jeremiás és Ezekiel jövendölése: a „törvény“ már nemcsak rajtunk kívül levő kőtáblákra vésett parancs, és nemcsak lelkiismeretünk szigorú szava, amely kötelességet mutat, de erőt nem ad megtartására; a „Lélek törvénye“ a szívünkbe oltott új dinamizmus, az isteni szeretet lángja. Belőle fakadnak „a Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás“ (Gál 5,22). Aki a Lélek dinamizmusa szerint él, az betöltötte a törvényt (Róm 13,8-10; 8,2-4). Neki az új szövetség egyetlen parancsa: „Ne magadnak élj, szeress!" már nem nyomasztó teher, hanem örömhír: a Szentlélekkel egyesült létének legmélyebb lényegéből nem kíván mást, mint csak szeretni.

Persze, míg e világ útjait járjuk, még nem értük el a teljes szeretet delét: a hajnal emberei vagyunk (Róm 13,12). Már felkelőben van a nap és mi már a „nap fiai“ vagyunk (1 Tessz 5,5), de még körülöttünk az éj árnyai. Küzdenünk kell és harcolnunk a sötétség hatalmaival. Már igazzá tett Krisz19