Szolgálat 13. (1972)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Mi a kegyelem?
A három első evangélium kegyelemtana Máté, Márk és Lukács evangéliumában ritkán fordul elő a „charis“ szó. Ez nem is csoda, mert — mint már mondottuk — ez a szó az ősegyház húsvét utáni élményét fejezi ki. Azonban e három evangéliumban is szerepel egy fogalom, amely tartalmilag közel áll a „charis"-hoz. Ez nem egyéb, mint az „Isten országáénak fogalma. Ez az „ország", vagy helyesebben fordítva: „uralom" Krisztus által „jön" e világba, mint az Atyaisten kegyelmes adománya. Az emberek mind bűnösök, és mégis éppen őket hívja meg az irgalmas Atya országába: hazavárja őket, mint jóságos atya tékozló fiát, keresésükre indul, mint a jó pásztor, aki nem tudja elfelejteni elveszett bárányát (Lk 15). Akik „megtérnek és hiszik" a Jézus által meghirdetett „ország" eljövetelét, azoknak elengedi az Isten mérhetetlen bűn-adósságukat (Mt 18,23-27), hogy mint „az ország fiai" (Mt 13,38), az ő „szent Leikével" eltelve (Lk 11,13), ők is megbocsássanak, ahogy ő megbocsátott, ők is szeressenek, ahogy ö szeretett. Az utolsó vacsorán aztán Jézus meghirdeti, hogy életáldozata árán fog megvalósulni az Új Szövetségnek ez az országa. Az a szövetség ez, amelyről Jeremiás (31,31-34), Ezekiel (36,26-27) és Izaiás (42,6) beszél: ebben az új és örök szövetségben az Isten megbocsátja bűneinket, új szívet ad nekünk, saját Lelkét helyezi belénk, törvényét szívünk mélyébe írja, megismerteti magát minden ember leikével, megtartatja velünk szent akaratát. Lukács evangéliumának záró sorai és az Apostolok Cselekedeteinek kezdete írja le, hogy a Szentlélek elküldése által miképpen születik meg ennek az új szövetségnek új népe. Pál kegyelemtana Pál levelei teológiailag fejtik ki számunkra ennek az „új szövetségnek" lényegét. Mint Jézus, Pál is józan és éles szemmel látja az emberi nem bűnösségét. „Nincs különbség: mindnyájan vétkeztek és nélkülözik az Isten dicsőségét" (Róm 3,23). Az egész emberiséget megfertőző bűn szolidaritása és a gonoszság mély belegyökerezettsége öncsaló szívünkbe lehetetlenné teszi az embernek — ha az Isten Lelke nem segíti — a szeretet parancsának megtartását. De csodálatosképpen az Atyaisten ezt a bűnös világot is szereti: „azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, mikor még bűnösök voltunk" (Róm 5,8). így nyilvánult ki „üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete" (Tit 3,4). Ingyen kaptuk megigazulásun- kat Isten kegyessége (charis) révén, Jézus Krisztus megváltása árán. Ez a megigazulás nem erényeink érdeme, hanem a Jézus Krisztusban való hitből ered (Róm 3,21-24). Aki a Szentiélektől megvilágosítva (1 Kor 12,3; 2 Kor 4,6) hisz az Úr Jézus Krisztusban, aki hiszi, hogy Isten „a halottak közül 18
