Szolgálat 12. (1971)
Eszmék és események - Divine Word Centre (Ujváry Julianna)
A Központ célja: hogy segítse a hallgatókat egyre jobban eggyé lenni Krisztus Leikével, hogy az Ige minél hathatósabb közvetítői legyenek a hitoktatásban és a lelkipásztorkodásban. Ezt a célt hármas irányban igyekszik elősegíteni: a személyes érettség, a közösségi növekedés és a hivatásbeli tökéletesedés elérésével. Amit eddig leírtam, az a Központ prospektusából van. Ehhez szeretném egyéni élményeimet hozzákapcsolni. A Központ első kurzusát végeztem, 1966 őszétől. 74-en voltunk: 24 pap, 5 világi, 20 rendből 44 nővér. Ahogy visszagondolok, abban az évben közösségi növekedésre fektette az igazgatóság: Fr. O’Flaherty és Sr. St. Andrew a fősúlyt. A hallgatók mind felnőttek voltak, aszerint is kezeltek bennünket. Együtt kerestük az utat, dialógusban és diszkusszióban, tanulásban, a mindennapi életben, ütköztünk is: tanárok és hallgatók, hallgatók egymás között — de a jóakarat mindig meghozta az egyensúlyt — és minden egyes „összecsapás“ növekedésünkre szolgált. A legtöbb probléma az együttlakással volt. Bérházakban laktunk, kétháló- szobás lakásokban, eleinte négyesével. A mi házunkban négy lakásban laktunk, 6 civil lakó mellett. Két lakásban nővérek, egy-egy azonos rendből, egyben világi papok, a negyedikben egy amerikai, két fülöpszigeti nővér és jómagam, Kanadába származott magyar. Flasonló volt az elosztás a körülöttünk lévő házakban. Az egy nagy és egy kisebb hálószobában, meg a közös nappaliban nehezen fértünk el, ezért hamarosan mindenütt leolvadt a létszám háromra. Ezenkívül a Központ házanként bérelt egy üres lakást, tanulószobának. így aztán a második félévben már mindenki zavartalanul tudott dolgozni, imádkozni. A legtöbb lakás lakói közös háztartást vezettek, de mi hárman, a két fülöpszigetivel, nehezen tudtuk egy nevezőre hozni a gyomrunkat, így külön főztünk (főleg vacsorát), de egyszerre ettünk. Ez is alkalom volt, hogy értékelni tanuljunk egymás különbözőségét — ami ennek a „kollégiumfajtának“ célja is volt. A bérházi lakásnak egyik előnye volt a papok és az egyébként közösségben élő nővérek számára, hogy megtanulták, mit jelent háztartást vezetni, magukat ellátni az egész napi elfoglaltság után, — ami a világi hívőnek természetes. Jó szomszédságba keveredtünk a többi lakóval is, jártunk hozzájuk gyerekekre vigyázni, televíziót nézni és a látottakat megvitatni, szentmisére hívtuk, plébániai életbe próbáltuk bekapcsolni őket. Gyarapodtak közösségi élményeink. Az atyák jó része bevallotta: el sem tudta volna azelőtt képzelni, hogy apácák is teljes értékű emberek és egyenrangúan lehet velük dolgozni (azonkívül kezdték értékelni a szerzetesi eszményt is!) — de voltak a bérház lakói közül is sokan, akik régi, beivódott előítéleteket vetettek le az egyháziak irányában a szoros együttműködés következtében. Mivel a Központtól távol, a város szélén laktunk, reggelenként megszervezve szálltuk meg az autótulajdonosok kocsijait. Délben a Központ 82
