Szolgálat 12. (1971)

Eszmék és események - Divine Word Centre (Ujváry Julianna)

közös termében a magunkkal hozott lunch-öt ettük. Négy órakor ért véget a hivatalos program, de volt, amikor utána közösen mentünk szórakozni, vagy a szemináriumok, a különböző College-ok és az egyetem előadásaira. A Központ Carter püspök védnöksége alá tartozott, aki előadások tartásán kívül is sokat jött közénk baráti találkozásokra, vitaestekre.

Közösségi növekedésünk másik súlypontja a „group“ volt. A hallgatóságot csoportokba osztották, egész évre szólóan. A mi csoportunkba rajtam kívül három különféle rendű kanadai nővér, egy amerikai és egy fülöp- szigeti nővér, egy világi leányzó, egy kanadai és egy amerikai világi pap, egy kanadai redemptorista és a Központ gazdasági vezetője, egy 45 éves, 9 gyermekes családapa tartozott. Programunkat magunk határoztuk meg: hol tananyagot, hol egyházi vagy a Központtal kapcsolatos problémákat tárgyaltunk meg, vagy közösen meghallgatott előadásokat, filmeket, stb. vitattunk meg. Voltak csoportok, ahol személyi problémák is szóbakerültek, csoportdinamikát alkalmaztak, stb. Az elgondolás jó volt, de még nem volt hozzá szakavatott vezető.

A leglényegesebb közösségi megmozdulás a liturgia volt. Sok mindennel kísérletezhettünk a püspök engedélyével, és éltünk is vele. Kápolnánk a volt zsinagóga imaterme volt. A tóra szekrényében, a mi oltárunk mögött volt a Biblia díszhelye. Dávid-csillag, hétágú gyertyatartó a helyükön maradtak. Itt tartottunk szentmisét, néha koncelebrációval, bűnbánati ájtatosságot, paraliturgikus cselekményeket. Minden héten másik csoport volt felelős a liturgikus eseményekért, díszítésért, stb.

Tanulmányi vonalon az első évben legtöbbet értek az előadók: Häring, Davis, Francoeur pszichológusprofesszor Montrealból, Carter püspök, P. Link SJ Chicagóból, stb. Voltak szemináriumaink is és ún. Fieldwork, ahol az ideggyógyintézeti pasztorációtól kezdve a kábítószer ellen küzdő intézet gyógymódjain keresztül a missziót előkészítő szociológiai felmérésig sok mindent megismertünk és sok mindenben résztvehettünk.

Vizsgázni mi még nem vizsgáztunk, de három tanulmányt kellett írnunk, szabadon választott témáról.

Szeretnék még néhány igen nagy élményemről beszámolni, amit, mivel „véletlen“ volt, akár Isten hozzájárulásának is érezhettünk a Központ célkitűzéséhez.

Charles Davis, az angol teológus, november elején tartott nálunk kéthetes kurzust, csaknem „konzervatív" hangnemben, a szentségi teológiából. Az előzetes hírek ellenére (merevnek, zárkózottnak mondták) nagyon kellemes, közvetlen volt, résztvett közösségi életünkben is. Megszerettük. A karácsonyi szünet utolsó napjaiban jött távozásának híre. Megrázott bennünket. Hetekig fő beszédtárgyunk volt, hallgattuk televízióban, olvastuk a cikkeket, vitáztunk, közösen és kisebb csoportokban. Fájlaltuk távozását, sajnál83