Szolgálat 12. (1971)

Az egyház szava - A megújult óraliturgia (S. M.)

Apostoli konstitúciója következő részében a pápa hangsúlyozza, hogy a keresztény imádság mindenekelőtt az egész embercsaládnak Jézus Krisztushoz csatlakozó és vele mondott imája. Ennek az imának az egységét Krisztus Szíve adja meg. A Szentírás különös erőt ad imánknak, ezért mondja az Egyház az új zsolozsmában is a zsoltárokat és használja elmélkedése tárgyául a szentírási olvasmányokat. De a zsolozsma nemcsak hivatalos és közös ima, hanem egyéni lelki táplálék is, személyes elmélyülés és gazdagodás forrása. Azok, akiknek a breviárium mondása megbízatása és feladata, necsak elvégzendő kötelességet, hanem igazi imát lássanak benne.

Végül a pápa gyakorlati utasításokat ad. Az új breviárium használatára mindjárt megjelenése után át lehet térni. Kötelező lesz használata attól az időponttól fogva, amikor az egyes országok püspöki kara a Szentszéktől jóváhagyott hazai nyelvű fordítás használatát bevezeti. A zsolozsmát akár az anyanyelven, akár latinul lehet mondani. Azok, akik előrehaladott koruk, vagy más ok miatt nehezen tudnának áttérni az új rendre, főpásztori engedéllyel egészen vagy részben a régit követhetik.

Lássuk most a bevezetésben említett Institutio szerkezetét és egy-két fontosabb részét, öt fejezetből, 284 szakaszból áll. Az egyes fejezetek tárgya: a zsolozsma jelentősége az egyház életében; a nap óráinak megszentelése; a zsolozsma alkotóelemei; igazodás a liturgikus időszakhoz; a közös vagy ünnepélyes zsolozsmázás módja. Amint a zsinat utáni gyakorlatban általában, az Institutio nem előírássorozat, hanem főleg az óraliturgia jelentőségének és a végzésében kívánatos lelkületnek megvilágítása teológiai, biblikus, lelkipásztori szempontból. Ennek a törekvésnek szép példája az I. fejezet, amely a liturgikus imádság elvi alapjairól, fontosságáról szól. Krisztus a legfőbb imádkozó. Az Atya utolérhetetlen dicsőítésére emeli föl magában az emberi természetet, az egész emberiséget. Papi hivatalát az egyház által folytatja. A liturgikus istendícséret az egyház lelkipásztori tevékenységének is forrása és betetőzője. Nemcsak az egyéni megszentelődést szolgálja, hanem Krisztus által közbenjár az Atyánál a világ üdvösségéért és minden szükségéért. Elsődleges célja azonban a misztikus test istendícsérete. A zsolozsmázó tehát a dicsőítés nagy művének részese és az emberiség küldötte. Igyekezzék ezt tudatosan és figyelmesen, „digne, attente et devote“ tenni, lelke legyen összhangban szavaival.

A liturgikus órák beosztásával a 2. fejezet foglalkozik. Az új officium terjedelmileg kb. azonos a mostanival. A príma eltörlésével hét hóra maradt, ezek közül 3 fakultatív; a kis hórák közül tetszés szerint választ ki az imádkozó egyet, vagy ha akarja, elmondhatja mind a hármat is. A napi officiumot, úgy mint eddig, az invitatorium vezeti be: antifona és a 94., vagy ehelyett a 99., 66. vagy 23. zsoltár. A laudes a reggel és a feltámadás kettős lendületével a napi istendícséret szép nyitánya, a vesperás pedig szürkület táján a napi munka záróakkordja. Mindkettő (a „Deus in adiutorium“ fohász után)

71