Szolgálat 12. (1971)
Az egyház szava - A harmadik püspöki szinodus (Szabó Ferenc)
Igazságosság a világban Még folyt a vita nyelvi csoportokban a papság gyakorlati kérdéseiről, amikor Alberto y Valderrama okt. 14-én megtartotta beszámolóját az igazságosság témájáról. Az előadó leszögezte, hogy a világ minden részéről összejött főpásztoroknak főleg az igazságosság világméretű, a nemzetközi kapcsolatokat érintő kérdéseit kell tárgyalniok. Ahogy ezt már a „Populorum Progressio" hangsúlyozta, minden embernek joga van a teljes fejlődéshez. Az igazságtalanságok kiindulópontja a gazdasági, politikai vagy kulturális elnyomás. Mit vár a világ a szinodustól? — tette fel a kérdést. Nem szavakat, nemcsak általános irányelveket, hanem tetteket. Az egyháznak mindenekelőtt tanúságot kell tennie az evangéliumi igazságosságról, ezért elsősorban a saját életében kell megvalósítania az igazságosságot, hogy szava hitelreméltó legyen. A relátor külön kiemelte az igazságosságra való nevelés fontosságát. Ennek már a gyermekkorban el kell kezdődnie és folyamatosnak kell lennie: a szív megtérését kell eredményeznie. Ez a megtérés aztán a teljes elkötelezettségre hívja a felnőtt keresztényeket és arra, hogy az igazságtalan struktúrákat megváltoztassák. A felszólaló atyák országaik, egyházaik sajátos helyzetére hivatkozva leplezték le a mai világban tapasztalható igazságtalanságokat, követelték azok elítélését. A felszólalóknak több mint fele a harmadik világ országait képviselte: 28 főpásztor Latinamerikát, 20 Afrikát, 13 Ázsiát és Óceániát. Európai 28 volt közöttük, ebből 6 a keleteurópai országokból. Itt szólalt fel Ijjas József kalocsai érsek, aki mindenekelőtt az egyház szociális tanításának összfoglalatát, amolyan szociális „katekizmust“ sürgetett. A latinamerikai főpásztorok életbevágón fontosnak tartották az erőszak mindenfajta megnyilvánulásának elítélését (igazságtalan bebörtönzések, kínzások) és az új- kolonializmus megbélyegzését. Afrikában emellett bizonyos országokban botrányos az ún. keresztény társadalom fajgyűlölete, a négerek hátrányos megkülönböztetése. Szóba került többízben a háború (Vietnam, Közelkelet), a fegyverkezési verseny milliárdokat felemésztő ténye, a vallásüldözések, a Szentföld helyzete; az emigránsok és vendégmunkások sorsa, a nők helyzete, stb. Többen élesen bírálták az egyházon belül tapasztalható igazságtalanságokat (pénzügyek felelőtlen kezelése, fényűzés, egyházi alkalmazottak alacsony fizetése, az emberi személyt nem eléggé respektáló péres eljárások, az egyház közreműködése a hatalmasokkal). Sokan kérték, hogy a szino- dus tisztázza: mi az egyház sajátos feladata a fejlődés és a társadalmi igazságosság előmozdításában; milyen kapcsolat van a társadalmi felszabadulás és az üdvösség műve között. Legtöbben azonban a tetteket, a cselekvés összehangolását sürgették és rámutattak arra, hogy főleg az igazságosságért vívott küzdelemben kell összefogniok nemcsak a keresztényeknek, hanem minden hívőnek, minden jóakaratú embernek. A relátor kiemelte, hogy az egyháznak ma mintegy a világ lelkiismeretének kell lennie. De a gazdasági, társadalmi, politikai szakkérdések megoldása 67
