Szolgálat 12. (1971)

Tanulmányok - Gyermekek és felnőttek a bűnbánat szentsége előtt (-r -a; Szinérváry K. András)

nyújt a prófétákban, vagy a 80. zsoltárban, hogyan hívja Isten a bűnöst, a legnagyobbat is. Ezt nagyon fontos kiemelni. Egyrészt azért, mert a gyermekek könnyen hajlamosak úgy vélekedni: Isten csak a „jókat“ szereti, a bűnösökre „haragszik“. Másrészt nem tudhatjuk, nem kerül-e valamelyik tanítványunk egyszer válságba. Jó, ha tudja, hogy ha még úgy elrontotta is az életét, ha mindenki elfordult is tőle, Istennél mindig új életet kezdhet.

Azok az emberek azonban, akik „igazaknak" érezték magukat, szembefordultak Jézussal és halálra ítélték. Itt látjuk, mi valójában a bűn: amikor Isten nélkül, Krisztus nélkül akar valaki élni, ha elveti Isten terveit. Isten azonban mégsem vetett el bennünket. Jézus Krisztus feltámadása jelenti az újrakezdést a világ számára: hatalmat ad apostolainak a bűnök megbocsátására, ez húsvéti ajándéka. Pünkösdkor Péter megkereszteli a megtérőket: most már Krisztus egyházához tartoznak.

Ezután kezdhetünk a gyerekekkei gondolkozni azon, mit is vár immár Krisztus tőlünk, egyházától? Elég, ha a bűnt kerüljük? Elég egy „mintagyerek“ magatartása? Krisztus át akarja alakítani szeretetével a világot, ebben kell segítenünk. Kereszténynek lenni tehát egyáltalán nem unalmas! Krisztus két parancsot adott: Istent szeretni mindenekfölött, és egymást szeretni. Isten szeretete nem azt jelenti, hogy egész nap csak imádkozunk, hanem hogy mindennapi életünket Vele éljük. Az emberszeretetet is kicsiben kell elkezdenünk, hétköznapi életünkben, az iskolában, a sportpályán, a bevásárlásnál, a családban. Hozhatunk itt is gyakorlati példákat, történeteket.

Most vetődik fel a kérdés: Valóban Istennek élünk-e? Csakugyan jobbá tettük-e szeretetünkkel a világot? Egyikünk sincs bűn és mulasztás nélkül. Meg kell vizsgálnunk életünket, és jó, ha ezt gyakran tesszük. Nem sablonos kérdésekkel, hanem beállítottságunkat vizsgálva: Gyakran gondolok-e Istenre? Beszélgetek-e vele? Kinek okoztam bánatot? Kész voltam-e verekedés után a kibékülésre? Igyekeztem-e másokkal jót tenni? — stb.

Itt kell rámutatni arra, hogy lecsúszásunk gyakran kicsiben kezdődik: hanyagsággal, apró önző cselekedetekkel; folytatódhat mások megbántásával és Istentől való eltávolodással, és végződhet ott, hogy valaki másnak szándékosan nagy szenvedést okoz és Istennek teljesen hátat fordít. Isten azonban még akkor sem fordul el tőlünk. Szeretete mindig nagyobb bűneinknél: ö vár ránk.

Számos módja van annak, hogy megmutassuk: vissza akarunk térni. Az igazi megtérésnél a legfontosabb az, ami lelkűnkben történik: Istentől őszintén bocsánatot kérünk. Ugyanilyen fontos az emberektől is bocsánatot kérni, ismét szeretetben élni velük és jóvátenni az okozott bajt. Számos gyakorlati példát hozhatnak erre is a gyermekek. Nekünk is meg kell bocsátani másoknak, ha az Ö bocsánatát kérjük. Enélkül nem bocsát meg. Mivel mindnyájan bűnösök vagyunk, közösen is tarthatunk bűnbánati ájtatosságot. (Vigyázni kell azonban, hogy ezek rövidek és egyszerűek legyenek, mert a

50