Szolgálat 12. (1971)

Korszerű egyházi módszerek

és Szinérváry K. András írásai.) Ezzel tudnánk kikerülni azokat a fenyegető emberi veszélyeket, amelyek a szentségek hatását leronthatják: a hívek részéről egyfelől a mágikus, gépies „szakramentaliz- must“, amely automatikus hatást vár, másfelől a természetfölötti távlatokat elveszítő horizontalizmust, — az egyháziak, részéről a laza nemtörődömséget, illetőleg a túlzott korlátozást a szentségek kiszolgáltatásában.

Tanulmányainkon végigvonul még egy gondolat: a nagykorúsodó világiak mind aktívabb szerepe az Egyház életében Sántha Máté külön tanulmányban foglalkozik az így előálló helyzet problémáival és kilátásaival.

A püspöki szinodusról szóló részletes ismertetésünk további indításokat adhat az egyház korszerű pedagógiájának és módszertanának kialakításához. A szinoduson is, a kateketikai kongresszuson is erősen kidomborodott az igazságosságra való nevelés fontossága. Ezt minden szinten meg kell valósítani: az iskolai hitoktatásban, templomi prédikációkban, szentségek kiszolgáltatásában (pl. a gyónásra felkészítő lelkiismeretvizsgálatban), katolikus szervezetekben, továbbképző tanfolyamokon, stb. Érzékennyé kell tenni a hivő lelkiismeretet az igazságtalanságok iránt. Elsősorban az egyházon belül kell megszüntetni az igazságtalanságokat (ki-ki saját életében kezdje), de a keresztény felelősség az egész világra kiterjed, tartozunk fellépni az igazságtalanság és elnyomás minden megnyilvánulása ellen. A keresztény szeretet sürget, hogy mindent megtegyünk az emberek teljes kibontakozásáért.

A jelzett szempontokba illeszkedik bele néhány portré és beszámoló „Eszmék és események“ c. rovatunkban, valamint kis „pasztorális könyvszemlénk“ is.

Felelősség és optimizmus: ebben a két szóban sűríthetnénk össze a keresztény ember feladatát a világban, ma és mindenkor. Annak a Krisztusnak tanítványai vagyunk, aki megtestesülésével a világ teljes realitását, minden nehézségét és szenvedését elvállalta és magáénak vallotta, de egyben győzelmes értelmet is adott nekik. A krisztusi életminta követésének felelőssége, és a megtestesülés győzhetetlen öröme: ez a kettős alapgondolata a közkedvelt Boros László karácsonyi elmélkedésének is. Ennek jegyében kívánunk mi is minden kedves olvasónknak Istentől áldott, boldog karácsonyi ünnepeket!

4