Szolgálat 12. (1971)

Tanulmányok - R.: A kateketikai direktórium és a kateketikai kongresszus

keresztények átfogó, mindenoldalú képzése. A harmadik rész (A keresztény üzenet) a katekizálás tartalmával foglalkozik. Miután leszögezte, hogy a katekézis nem emberi, hanem isteni tanítást közvetít, az 1. fejezetben a hitigazságok kiválasztásának és előadásának irányelveit közli. (Ez a rész különösen fontos az egyes katekizmusok kidolgozásánál.) A 2. fejezet a keresztény hit lényeges igazságainak rövid áttekintése. Rámutat, hogy a katekézisnek hűen és csorbítatlanul kell továbbadnia a kinyilatkoztatást. A negyedik részben (Módszertani alapok) a módszertan általános, minden igehirdetésre érvényes alapjairól van szó, nem pedig a különböző módszerek értékeléséről, vagy valamelyiküknek előnyben részesítéséről. Ez a katekizmusírók feladata. Az ötödik rész (Katekézis különböző korosztályoknak) gyakorlatilag a legjelentősebb. Elsősorban a felnőtteknek történő igehirdetéssel foglalkozik, amely lehetőleg teljes közlése a hitigazságoknak és mintája a gyermek- és ifjúsági katekézisnek (nem pedig fordítva). A direktórium itt több pedagógiai-módszertani és tartalmi útmutatást ad. Végül a hatodik részben (Paszto- rális tervezés) indítványok találhatók a püspökkari konferenciák és kateketi- kai intézmények működésére vonatkozólag. Ideális célkitűzések ezek, amelyeket sok helyi egyház csak lassan valósíthat meg. A függelék (A gyermekek szentségekhez vezetése) azt a ma vitatott kérdést tárgyalja, lehetséges-e az elsőáldozás gyónás nélkül. A mellette és ellene szóló érvek mérlegelése után az eddigi gyakorlatot erősíti meg: előbb gyónás, aztán áldozás. De a püspökkari konferenciáknak kísérletképpen bizonyos szabadságot engedélyez a kérdésben.

A szept. 20-25. között ülésező második nemzetközi kateketi- kai kongresszus éppen az imént dióhéjban ismertetett direktórium nagy témáit vitatta meg. Maga Wright bíboros, a papi kongregáció prefektusa elnökölt rajta. A világegyház legkülönbözőbb országaiból több mint ezer püspök, pap, apáca, hitoktatással foglalkozó szakember vett részt. Magyar- országot Csanád Béla hittud. akadémiai tanár, az új magyar katekizmus-sorozat főszerkesztője, Surányi Imre egri teol. tanár, valamint Rosdy Pál és Ruppert János, a II. ill. III. új hittankönyv társszerzői képviselték. Sokan jöttek az ázsiai, afrikai és délamerikai országokból, s ez éreztette hatását a megbeszéléseken is. A résztvevők — sajnos aránylag igen kevés világi — 25-30 munkacsoportban vitatták meg az előadásokat, amelyek a direktóriumon kívül az egyes püspökkari konferenciáktól beérkezett mintegy 40 jelentésen alapultak. Wright kardinális bevezetőjében öt pontban jelölte meg a kongresszus célkitűzését: 1) felmérni a katekézis mai helyzetét, megjelölve a feladatokat és távlatokat; 2) nagy vonásokban leírni a katekézis mibenlétét és célját; 3) megvilágítani tartalmának és forrásainak problémáit; 4) körvonalazni azt a modellt, amely világviszonylatban például szolgálhat a hitoktatásnak; 5) megmutatni azt, hogy a hatékony katekézist az örömnek kell ihletnie.

36