Szolgálat 12. (1971)
Tanulmányok - Sántha Máté: Világiak az erjedő Egyházban
fogása a papságra vár. Éppen ezen a téren nagy még a tanácstalanság, kevés a kezdeményező erő és készség. Szinte szimbolikus egy német plébános felelete, mikor buzgó hitoktatónője felajánlotta neki szolgálatait az órákon túl is: „Ich wüsste nicht, wie.“ (Igazán nem tudom, hogyan.) így aztán a „kínálat“ olykor nagyobb a „keresletnél“, a világiak aktív rétege akárhányszor úgy érzi: parlagon hevertetik képességeit, és csalódottan visszavonul. Idézzük-e ehhez újra a papi dekrétumot? „Bízzanak meg a világi hívekben, adjanak nekik feladatokat az Egyház szolgálatára, hagyjanak nekik megfelelő működési teret és szabadságot, sőt okosan biztassák őket kezdeményezésekre is" (uo.). 2) A laikusok részéről: a) Karizma-komplexum. így nevezték el találóan azt a kisebbrendűségi érzést — nőkre kétszeresen áll —, ami az egyházi rendet föl nem vett hívőkre sokszor jellemző. Következménye: vagy az önbizalom és vállalkozó kedv hiánya, vagy ellenkezőleg (áttételesen) nagyhangú követelőzés, amely mindenáron a sajátos papi funkciókba akar avatkozni, sőt azokra pályázik. „A helyesen értelmezett nagykorúságnak mentesnek kell lennie az egyházi tisztségeket viselőkkel szemben érzett ellenséges indulattól.“ (Th. Filthaut.) Nem hiába biztatja L. Karrer, a müncheni laikus teológusok tutora, a laikus- és papteológusokat, hogy ám vívjanak teológiai harcot, de ne harcosan teologizáljanak . . . b) Félműveltség egyházi téren. Felelőtlen újság- és rádiőhírekből, félig-megemésztett cikkekből, nem egyszer hiányos, egyoldalú prédikációkból, vagy papi nyilatkozatokból valami zavaros „teológiai“ egyveleg áll össze az emberfőkben, amelyek bizony még ma is ugyancsak messze vannak a „kiműveltség“ reformkori álmától. Elég arra, hogy az állóvizet feizavarja, — kevés ahhoz, hogy komoly programot adjon és hasznos munkára képesítsen. Ha mindehhez még megfelelő adag korlátoltság is járul — és ez is gyakori emberi tulajdonság —, akkor az ilyenek felcsapnak a papság kioktatóivá, föl egészen a pápáig/1 c) Fé I e I e m . Egyesek magától a vállalkozástól félnek. Mások attól, hogy a klérus anyagilag, szellemileg, lelkileg kihasználja őket. (Köztudomású pl., hogy az egyházi szolgálatban álló laikusokat általában elég rosszul fizetik.) Mások megint attól, hogy „egyházi" működésük elkülöníti őket világi társaiktól és elzárja útjukat feléjük. „LAIKUS LELKISÉG“ A felsorolt jelenségek figyelmeztetnek, hogy mindkéífelől bőven akad anyag a lelkiismeretvizsgálatra. Azt is mutatják, hogy a világiak java is általában messze jár még attól a lelki nagykorúságtól, amelyre elvben igényt tart. (Egész mai világválságunk kulcsproblémája talán ez a szakadék az 16
