Szolgálat 11. (1971)
Megtérés
Megtérés A megtérés a bibliai irodalomban uralkodó nagy témák egyike. Jahve nem szűnt meg kérni népét: változtassa meg utait, térjen meg egész szívével-lelkével Istenéhez. Valóban alkalmazta is mindazt a fogást, amit csak egy szenvedélyes barát ismer. Vonzott és bátorított, szemrehányást tett és büntetett, hogy elérje az óhajtott eredményt, a szívek megtérését. Krisztus követésének abszolút föltétele a szív megváltozása volt. Semmi más nem volt elég. A változásnak olyan mélyre kellett hatolnia az ember bensejében, hogy új személyiséggé vált. Maguk az apostolok is annak hirdetésére indultak útnak, hogy új világ jött el, amelyben az embernek új szívvel kell élnie. Keresztény történelmünkben sok nagy mozgalom eredeténél egy megtérés állt. Valakit megérintett Isten kegyelme, és ettől a megraga- dottságtól megváltozott, kiszélesedett a látása; saját közvetlen szükségleteire korlátozott szűkös látóhatára Isten határtalan terveinek méreteire tágult. Habozó botorkálása egy óriás biztos léptévé formálódott át. Mi hát ez az olyan nagyon kívánatos megtérés? Sok jó ember, aki látszólag nem szorul rá, mondja barátainak: „És imádkozz az én megtérésemért is.“ Érdemes beleásni ebbe a kérdésbe. Kérdezzük először is: mi van annak a szívében, aki megtért Istenhez, olyan teljességgel, mint ahogy először a Tízparancs mondta ki, később pedig Krisztus tökéletesítette: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből, felebarátodat pedig mint tenmagadat“ (Lk 10,27)? Az ilyen ember a szeretet forrása, a jóság kútfeje mindenki számára. Mindnyájunknak nehéz megérteni (nem értelmileg, hanem egzisztenciálisan), mit jelent a jóság kútfejének lenni. Kereskedővilágban nőttünk fel, mindennapos megélhetésünk az értékek cseréjén alapul: quid pro quo. Nemcsak a pénz uralkodik a gazdasági életben, hanem a javak és szolgáltatások cseréje, a munka és jövedelem, szolgálat és viszonzás egyensúlya is lényeges a közösség fennmaradása tekintetében. A szeretet forrásának, a jóság kútfejének lenni annyit jelent, hogy más világba lépünk. Ott nincs csere, nincs bevétel, nincs haszon. De van ismételt, sokszoros, szüntelen adás. A görög egyházatyák kedvelt szólásmódja jut eszünkbe: az ember megistenülése. Olyan lesz az ember, mint Isten, nem értelmileg: mindentudással, nem is valamilyen csodatévő hatalom birtoklásával, hanem úgy, hogy a jóság forrása lesz, akár az Isten. Ennek a jóságnak kiáradása teremtette a világot, s így 77
